Politika
A diktatúrák nagy trükkje, hogy elhitetik azokkal, akik bennük élnek, hogy nem lehetséges a változás. Megfélemlítésre, gazdasági függésben tartásra és a társadalmi rétegek közötti bizalmatlanságra épülnek, így tartják fent magukat.
Hiába a legtisztább szándék, a nép dönt. A nép viszont nem biztos, hogy szekuláris államban, európai típusú demokráciában akar élni, nem biztos, hogy civil államot akar. Ennek a kinyilvánítása azonban még mindig demokratikus alapjog.
Egy politikai vákuum, egy új hatalom megjelenése minden esetben csak rosszat hozhat a nemzetközi politikában: egy régi ellenség mindig jobb, mint egy új szereplő, mert az előbbinek legalább ismerjük a szokásait.
Az ember három okból civakodik: a nyereség, a biztonság, valamint a hihető elrettentés miatt. Az államszerveződésen kívüli társadalmak mindhárom miatt civakodnak.
Gazdasági szempontból a háború mindig jó biznisz, az áldozati szerep jó ürügy a harc folytatására, a politikusoknak pedig saját népük félelme a legjobb eszköz a központosított irányítás fenntartásához és a manipulációhoz mindkét oldalon.
A totalitárius alapokra épült hatalom képtelen elismerni a hibáit. Ha ugyanis elismerné azokat, ha meghátrálna, a gyengeség jelét mutatná, az pedig a vesztét jelentené. Az ilyesfajta hatalom minden sarokban összeesküvést sejt, így hát folyton hátra kell forgatnia a fejét, hogy megbizonyosodjon róla: nem settenkednek mögötte forradalomról ábrándozó rebellisek. Az ilyesfajta hatalom mindig ugrásra készen áll a tápláléklánc csúcsán tanyázva, és rendületlenül hisz a saját legyőzhetetlenségében és már-már isteni tökéletességében.
A tökéletes alkotmány egy olyan gépezet, mely a népakarat kavicsaiból a népérdek aranyát csinálja.
A szélsőséges, elnyomáson alapuló társadalomban bekövetkezett hirtelen változás természetes következménye a rá következő, túlzottan laza időszak. Olyan ez, mint egy hinta, ha magasba lendül az egyik oldalon, magasba fog lendülni a másik oldalon is.
Ha választanunk lehet két megoldás között, amelyek egyike némi közeli jót és távoli nagyon rosszat, a másika pedig közeli kicsi rosszat, de távoli jót jelent, akkor habozás nélkül a közeli jót ragadjuk meg. Ezért irtjuk ki például az esőerdőket, ezért eregetjük a levegőbe a szén-dioxidot és a folyókba a sok mérget. Lényeg az, hogy amikor a döntéseink túlságosan összetett rendszerre vonatkoznak, nem vagyunk igazán bölcsek a lehetőségek megítélésében. Lehet, hogy ezért szavazunk főleg olyanokra, akik azonnali fizetésemelést ígérnek és tartózkodnak a szükséges megszorításoktól.
Nálunk nincs baloldal és jobboldal sem, ezek a fogalmak nem léteznek, az emberek még a felvetésen is csak nevetni tudnak. A helyzet egyszerűbb: vannak a hatalmon lévők, és vannak azok, akik várják, hogy hatalomra kerüljenek; miért, nálatok talán nem ez a lényeg?
Ha távol tartod magad a politikától, az is egyfajta politika (...). A rosszallásodat mindenesetre kimutatod vele.
A szakmai tapasztalat könnyen meggátolja a trendek felismerését. Ha a döntést a fásult és tapasztalataik miatt túlságosan is magabiztos vezetők kezébe adjuk, elveszíthetjük az új találmányokra és ötletekre érzékeny szimatot.
Azért léteznek háborúk, mert az elit további anyagi előnyökre vágyik. A háborúk indoklására és az erők feltüzelésére az elit kitalálta a gyűlöletet, amely a szeretetre - a család vagy a haza szeretetére - alapul.
Facebook
Pinterest