Politika
Az éhes népek eszmékért, a jóllakottak gazdagságuk fokozásáért mozgósíthatók.
Minden kormányzat azt hiszi önmagáról, hogy a társadalom legértékesebb tagjaiból alakult. Pedig a történelemben erre példát, néhány rövid forradalmi hónaptól eltekintve, nem lehet találni.
Az állatoknál a csordát mindig a legtapasztaltabb vezeti, az emberek ezt csak elvétve tűrik el.
Egy ország oktatásügyének azt kell szolgálnia, hogy az az ország sikeres legyen a gazdaságban, a társadalmi mobilitásban, a kultúrában. És úgy legyen sikeres, hogy közben méltányos is legyen.
Ha egy ország nagy bajban van, akkor az oktatást stratégiai kérdéssé kell tenni, abba invesztálni kell, nem kivonni onnan pénzeket, mert hosszabb távon a piacképes tudás tudja kiemelni az országot a bajból.
Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbejárnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.
Egy gyermekből azt nevelni, amit a szülők szeretnének, egyéni tragédia. Egy országból azt formálni, amit a vezetői szeretnének, néptragédia.
A népet csendre inteni, kitartásra bírni, engedelmességre tanítani kétféle okból lehet: önző úri betyárságból, vagy abból a becsületes meggyőződésből, hogy ez a kitartás az egyetlen reménység arra, hogy majd segíteni tudjunk rajta.
Kell ennél nemesebb, szebb feladat, mint az ország érdekében hozott alapvető reformok beindításával beírni nevüket hazánk dicsőségkönyvébe? Ezt bizony az égvilágon semmi nem kompenzálhatja!
Ha valaki igazán meg akarja érteni egy cég - vagy akár egy egész társadalom - működését, azonnal el kell felejtenie azt a sok eszetlen baromságot, amit a politikusok próbálnak megetetni az emberekkel a képviseleti demokráciáról. Demokrácia mint olyan - ez a fogalom csak elméletben létezik. Ilyesmi egyszerűen nincs, ugyanúgy csak valami homályos mese, mint Isten vagy a Mikulás. Egyetlen dolog létezik az emberek bármiféle közösségében, ez pedig a hatalmi viszonyok hierarchiája. Vagy egyszerűbben: a hűbéri lánc.
A kormányzás, a politikusi pálya, az elfogadottság önmegtartóztatást, "áldozatot" is kíván!
Aki nem tud zongorázni, rendszerint nem zongorázik. Milyen jó lenne, ha így volna ez a politikában is.
Nem élünk hagyományos és statikus társadalmakban, de kormányaink, ellenállva a változásnak, úgy tesznek, mintha azokban élnénk. Hacsak nem pusztítjuk el magunkat teljesen, a jövő azoké a társadalmaké lesz, amelyek nem hagyják ugyan figyelmen kívül lényünk hüllőszerű és emlősalkotórészeit, de lehetővé teszik természetünk jellegzetesen emberi alkotóelemeinek felvirágzását: azoké a társadalmaké, amelyek inkább a sokféleséget bátorítják, mintsem a konformitást; azoké a társadalmaké, amelyek hajlandók különféle társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kísérletekbe anyagi erőforrásokat beruházni, és készek föláldozni a rövid távú előnyöket a hosszú távú haszon érdekében; azoké a társadalmaké, amelyek az új eszméket a jövőbe vezető finom, kényes és mérhetetlenül értékes ösvényeknek tekintik.
- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de működik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól működő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni.
- Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi?
- Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így működik.
Facebook
Pinterest