Politika
A paraszt nem ért a politikához, ő a nemzet örökké kiskorú gyermeke, és mindenkor gyámság alatt kell maradnia.
Nem lehet igazságosan politikát csinálni. Az erény nem azonos az igazságossággal. Az erény megköveteli, hogy olykor igazságtalanok legyünk.
A politika azért lehetséges, mert az ember szabad; szabad a választó és szabad a politikus is.
Az, aki meg tudja csinálni, hogy két szál búzakalász, vagy két sarjú fű nőjön azon a rögöcskén, melyen eddig egy nőtt csak: nagyobb szolgálatot tesz az emberiségnek és hazájának, mint a politikusok minden pereputtya.
A görögök szerint akkor lesz majd boldog a világ, ha nem államférfiak, hadvezérek, politikusok vezetik, hanem tudósok.
A politika (...) nemcsak hipotézis, hanem (...) erőviszony is. A pártok között okvetlenül, de nemcsak ott. A kérdés az, sikerül-e a fiatal, áldozatkész elemeknek érvényesíteniük szempontjaikat az üzleti ügyeikben megfeneklett, elmeszesedett agyú öregekkel szemben, akik visszafelé húzzák a többieket is.
Egyénileg sok ember került már szembe a fájdalmas döntéssel, hogy bizonyos alapértékeiről le kell mondania, ha egyáltalán élni akar. Aljas diktatúrákban eljöhet az a helyzet, hogy valaki inkább meghal, de nem szegődik a rendszer rabszolgájává, vagy egy-egy konkrét esetben nem árulja el a barátait. A nyomor és a politikai elnyomás milliókat űzött messzire hazájuktól, amit szerettek és ahol otthon érezték magukat. Előfordul, hogy hasonló válaszút elé kerül egy egész társadalmi csoport vagy akár egy egész nép: a régi módon nem élhet tovább, de érdemes-e megváltoznia, és ha igen, képes-e rá?
Aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell bírnia. Először némi könnyelműséggel, vagy ha úgy tetszik, halálmegvetéssel, ami ugyanaz; másodszor, ha már döntött, rendíthetetlenül hinnie kell saját döntéseiben.
Az a politikus, aki nem vallja be a balsikereit: megtéveszti az utánakövetkezőket. Kevés olyan jellemű ember van, aki leleplezi önmagát, hogy mások tisztába jöjjenek a veszéllyel.
A közjót csak a bölcsek, a nagyok és a jó lelkek tartják sikernek. A politikus azt tartja sikernek, ami neki jó.
A politikát és a művészetet távol kell tartani egymástól, különben az egyik elnyomja a másikat. A művészet kiüresedik, ha csak egy igazságot hirdet.
Azok a muszlimok, akiknek a hite határozza meg a politikai meggyőződését, "fundamentalisták", az amerikai elnökjelölt, akit ugyanúgy vallási hovatartozása befolyásol, "evangéliumi" vagy "mélyen vallásos" címszó alatt fut a nyugati médiában. Ha ez az amerikai nyeri a választásokat, akkor szinte senki sem beszél arról, hogy "előretör" a vallás, ha azoknak a muszlimoknak a vágya teljesül, akik a Koránból merítik politikai nézeteiket, akkor viszont számos nyugati tudósító "az iszlám menetelésről" cikkezik. Ha egy arab ország vezetője összetűzésbe kerül valamelyik nyugati ország kormányával, akkor "Nyugat-ellenes". De egy nyugati ország sosem "arab-ellenes".
A politika komolyan veszi a szart, ő is ebből él. A politika nincs meg szar nélkül. Ha nem lenne szar, ugyan mit kavarna?
Nincs még egy szakma, amelyet szinte minden korban olyan erősen meghatározott volna az adott politikai, hatalmi konstelláció, mint a pedagógiát.
Nem jutott eszébe (...), hogy a világ bajait nem a szegények okozzák? A háborút a politikusok, kapitalisták, entellektüelek, bürokraták, a Wall Street-i nagyfejűek, vagy a kommunista nagyfejűek csinálják - sohasem a szegények.
Facebook
Pinterest