Politika
A politika a mesterfogások művészete, amelyekkel a hatéves gyereksereg szellemi szintjén élő primitív választópolgár-vadakat az orruknál fogva lehet vezetni.
A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.
Hogyan kell a politikával foglalkoznunk? Tégy vele úgy, mint a tűzzel: ne menj hozzá nagyon közel, mert megégsz, nagyon messze se, mert megfázol.
Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az "átverést").
Számos politikus magától értetődő javaslatként hangoztatja: a nép csak akkor legyen szabad, ha már élni tud szabadságával. E magvas megállapítás méltó az anekdotabeli bolondhoz, aki tudvalevőleg elhatározta: csak akkor megy vízbe, ha már megtanult úszni.
Nagyon is értem, miért viszolyogsz a politikától, kedvetlenedsz el a sajtó locsogása, felelőtlen nyüzsgése miatt, miért ejt kétségbe, (...) ahogy korunk embere gondolkodik, olvas, zenél, ünnepel, művelődik! Igazad van, pusztai farkas, tökéletesen igazad van, mégis elpusztulsz.
A politikai pártok hasonlítanak a mágneshez: van egy oldaluk, amely vonz, és egy, mely eltaszít.
A birodalmak, és valójában a kormányok általános jellemzője, hogy kezdetben a jó dolgok érvényesülnek bennük, aztán minél tovább maradnak fenn, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak.
A diktatúra is háború, csak ott egy kormány visel hadat az alattvalói ellen.
Az emberek nem azért juttatnak hatalomra egy új kormányt, mert egyetértenek a politikájukkal, hanem csakis azért, mert szükségük van valami változásra.
A demokrácia olyan eszköz, mely biztosítja, hogy ne kormányozzanak és ne tájékoztassanak bennünket jobban, mint ahogy megérdemeljük.
Facebook
Pinterest