Párkeresés
Arra várni, hogy majd csak leszólít egy partiképes férfi, pontosan ugyanolyan naivitás, mint telefonon keresztül választani használt autót.
Nem életkortól függ, talál-e az ember élettársat, hanem attól, miféle ember keresi.
Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat. Zár nélkül minden kulcs értelmetlen, kulcs nélkül a zár csupán holt tárgy. Megtalálni a megfelelő zárat sok időbe telhet. Türelem kell hozzá, elszántság, bátorság, és főként: őszinte vágy. És kitartás. Keresni, keresni a zárat. Előfordulhat, hogy találsz olyat, amelyhez majdnem illeszkedik. Sőt, talán illeszkedik is. És azt hiszed, megtaláltad. Próbálod elfordítani a kulcsot, de nem megy. Hogyan lehet ez? Hiszen illik a zárba. Mégsem tudod kinyitni az ajtót.
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák medrében kavarog,
Kereslek, űzlek lázzal, szakadatlan,
Mint a futó hab a futó habot;
Ki nem fáradva, soha nem pihenve
Siklom keresztül az örvényeken,
Csak egy a czél: eljutni közeledbe,
Csak egy a hit: hogy megjelensz nekem.
Most, hogy elindulsz életed nehéz útján, tudnod kell, pontosan mit is keresel. Igazi társ nélkül nehéz az élet. (...) Életed legfontosabb feladata, hogy rátalálj erre az igazi partnerre.
A szerelmet hiába keresed, soha meg nem találod. Rátalálsz, talán épp abban a pillanatban, amelyben köznapi dolgok foglalkoztatták lelkedet.
Minél jobban keressük, minél kétségbeesettebben, annál mélyebbre gurul a bokor aljába a szerelem pöttyös lasztija.
Aki hibátlan társat keres, társ nélkül marad.
Az embernek több korszaka van. A tanulás, a pályán való elindulás és a párkeresés éveit "én-korszaknak" nevezem. Amikor megismertük azt, akivel le tudjuk élni az életünket, kezdetét veszi a "mi-korszak". A család bővülésével, a gyerekek megszületésével pedig automatikusan az "ők-korszak" lép életbe.
Az emberek végső soron (...) nem attól boldogok, hogy éppen ki a miniszterelnök, vagy hogy milyen volt a búzatermés, hanem attól, hogy rendben van-e a magánéletük, van-e társuk, akivel megoszthatják az életüket. A párkeresés óriási kihívás, és épp erre nem készítjük fel a gyerekeket.
Könnyű majd rátalálni egy olyan férfira, aki virágot lengetve tankkal jön, de igazi társra csak egy olyan férfiban találhatunk, aki csendesebben beszél és nem az ütvefúró van a kezében, mert nem győzelmi mámort keres, hanem valakit, akinek a kezét foghatja.
Az, hogy milyen vonásokat látunk szívesen partnerünkben, általában függ attól is, hogy mi magunk milyen tulajdonságokkal bírunk, és ezek a tulajdonságok mennyire tesznek bennünket sikeressé a "párválasztás piacán". Tehát az, hogy mit tudok kínálni, nagyban befolyásolja azt, hogy mit kereshetek. Van-e olyan, mások által általában vonzónak tartott vonásom, amely "népszerűvé", keresetté tesz az ellenkező neműek körében, amelynek birtokában én is igényt tarthatok egy sokak által kedvelt tulajdonságokat birtokló partnerre?
A számos választási lehetőség felébreszti bennünk a rutinos fogyasztót, azt, aki hiába talál olyasvalakit, aki tetszik neki, nehezen engedi el a lehetőséget, hogy van még jobb, hogy tovább kell menni, hogy keresni kell az újabb és újabb lehetőségeket. Ez a viselkedés pedig gyakran attól foszt meg minket, hogy alaposabban megismerjük a másikat.
Párt nem lehet nagyítóval, zseblámpával keresni, se mágnessel. Abba csak belebotlani lehet. De azt a helyzetet fel kell ismerni, és meg kell ragadni a lehetőséget.