Sákovics Diana

A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.

Szeretjük a gyors, egyszerű megoldásokat, azokat, amelyek belátható időn belül hoznak eredményt, amelyekért semmit sem kell tennünk azok után, hogy elértük őket, amelyek ezután már változatlanul léteznek tovább. Az emberi kapcsolatok - és különösen a párkapcsolatok - azonban nem ilyenek. Nagyon nem. A kapcsolatok sokszor zavarosak, bonyolultak, nehezen érthetők.

A számos választási lehetőség felébreszti bennünk a rutinos fogyasztót, azt, aki hiába talál olyasvalakit, aki tetszik neki, nehezen engedi el a lehetőséget, hogy van még jobb, hogy tovább kell menni, hogy keresni kell az újabb és újabb lehetőségeket. Ez a viselkedés pedig gyakran attól foszt meg minket, hogy alaposabban megismerjük a másikat.

Az ellentétek nem vonzzák egymást, legalábbis hosszú távú párkapcsolatokban biztosan nem.

Kitárulkozásra gyakran kitárulkozás a válasz, így válik ez a folyamat önfenntartóvá, kölcsönösen jutalmazóvá, és így vezet ahhoz, hogy végül alaposabban megismerjük a másikat.

Senki sem vágyik arra, amit folyton elérhet, ami nemcsak mindig mellette, de konkrétan a nyakában van. Néhány nap a másik nélkül gyakran a hosszú távú kapcsolatokban is felpiszkálja a vágyat, a szenvedélyt, hiszen ilyenkor van lehetőségünk megélni azt, hogy mit is jelent nekünk valójában a másik.

Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.

El kell fogadnunk a bizonytalanságot, azt, hogy a másik önálló, különálló személy, saját gondolatokkal és vágyakkal, akit soha nem ismerhetünk meg teljes mértékben. A monogám kapcsolatokban ugyanis azt hisszük, megszereztük, megvan a másik, azt hisszük, szinte birtokoljuk, hogy hozzánk tartozik. Pedig mindig lesznek a lelkének olyan részei, amelyek rejtve maradnak előttünk.

A partnerünk (...) hiába szeret nagyon bennünket, nem fog ránk vágyni, ha amúgy is ráakaszkodunk.

Egy kapcsolati bizonytalanságban az ökölszabály az, hogy amíg a partnerünk dühít minket, addig van remény. Amíg a másik képes belőlünk intenzív érzéseket kiváltani, amíg hullámzunk, tépelődünk, rágódunk és szenvedünk, addig még vannak érzelmeink a másik iránt.

Azért lelépni egy házasságból, felforgatni a családot, mert a szerelem és a vágy elmúlt - igaz, nem tettünk meg mindent azért, hogy visszaszerezzük -, nem túl bölcs dolog. Ha ugyanis nem tanuljuk meg, hogyan kell megőrizni a szerelmet és a vágyat, akkor a következő kapcsolatunkban sem indulunk jó esélyekkel.

Az, hogy senki sem tökéletes, hogy mindenki hibázik, közhely. Mégis sokan képtelenek ezt saját magukra vonatkoztatva elfogadni. Azokkal, akik képtelenek felelősséget vállalni saját hibáikért, és minden rosszat a másiknak tulajdonítanak, nem lehet és nem is érdemes tartósan együtt élni.

A jó kapcsolat lelkileg táplál, többek vagyunk tőle, képesek vagyunk benne együtt fejlődni, növekedni, kiteljesedni. Ahol ez nincs meg, ott érdemes pluszenergiákat befektetve, akár külső segítséggel dolgozni mindezen. Ahol azonban nincs esély mindennek az elérésére, azt a kapcsolatot le kell zárni, bármi legyen is az ára.

A szerelem (...) egyfajta függőség, éppen olyan, mint cigarettázni vagy kokaint használni, csak ebben az esetben a jutalom nem a drog, hanem a másik személye. Attól azonban, hogy a másik elérhetetlen lesz, hogy a jutalom megszűnik, az agyi jutalmazórendszer még aktív marad, mi pedig továbbra is akarjuk, sóvárgunk utána, vágyunk rá.