Istenes vers
Boldog hazug, kinek van Istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát.
Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem; majd én föloldozom magam; ki él, segít nekem.
Isten tökéletes. A változásnak még csak a szele se érinti. A kedvünkért mégis ezerféleképpen villantja fel magát a világban, hogy mindenben észrevegyük, és hozzá emeljük a szívünket.
Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat.
A szép szavak szájamból mind kihullnak, csak azt tudom: lelkem kívánja fényed, Ki egyformán szeretsz galambot, férget, taníts meg, édes Istenem, szeretni.
Beleszakad az értelem, míg kiderül, hogy van-e még vagy volt-e szíve, mely most félrevert, az Úrnak.
Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát, és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan mély szerelmével fut az ISTEN az ember után...
Kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem. Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben, láncos mélyben ne hagyd elveszítenem.
Akármerre járjak, nézzek, Mindenütt szép a természet, Szóval ki nem mondható: Szemnek, szívnek vidítója, Oh áldott az alkotója, Isten, a Mindenható.
Úgy köszönöm, mint aki útra készül, hogy gondod volt rám, akárhol is álltam, s bárhol küzdöttem balgán vagy vitézül, minden harcomnak végső célja voltál, és neked épült az egyetlen oltár.
Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből, Ura seregeknek, atyja igazaknak, Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.
Istenem, kire csak vágyom: ha vagy, adj nekem, adj a gyengének most egy kis erőt, hogy ne törjek össze idő előtt s ha fenékig kell innom poharam, a méreg alját szó nélkül igyam.
Facebook
Pinterest