Istenes vers
Isten e szörnyűségek mellől elfordult és Krisztusra nézett: "Menj a Földre, fiam. Az emberek gyalázata felér a magas égig. Ha még téged is felfeszítenek, úgy bűneiket megbocsátom nékik."
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb, ha hallgatok.
Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre!
Isten keze nem hagyta abba azt a mozgást, amellyel az örökkévalóságra velünk együtt írja hosszú vagy rövid sorokban, a vesszőkig és a legparányibb pontig azt a könyvet, amelynek csak akkor lesz értelme, ha véget ér.
Nem hiszek az Elrendelésben, mert szabad vagyok: oly szabad, mint a bolond bogáncs a szélben vagy vad bozót között a vad. "Vezessen Hozzád a szabadság!" így kérem olykor aki vár, mert nem annak kell az imádság, ki Istent megtalálta már.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Ott rossz kedély nem férhet el, hol néhány jó társ énekel, nincs ott irigység, gyűlölet, viszály, harag nem sért szivet, gőg, gond s minden, mi húsba mar, bú, bánat elmúlik hamar, ki dalban örömét leli, bűn ebben őt nem terheli, Istennél több tetszést arat, mint más öröm az ég alatt. A sátán művét rontja meg, visszatart sok gyilkos kezet.
Nekem mindegy: van isten, vagy nincsen S bizonyisten hinnék benne, De még annyi szabadidőm sincsen.
Facebook
Pinterest