Hegymászás
Jó dolog elérni a csúcsot, az a pont az i-re. De valóban fontosabb, hogy hogyan teljesítettük az utat, amely oda vezetett.
A hegyekben előforduló veszély egyszerre lehet indok arra, hogy másszunk, és arra is, hogy ne másszunk.
Az, hogy veszélyekkel találják magukat szembe, egyeseket arra ösztönöz, hogy felhagyjanak a képmutatással, mert valódi kapcsolatra vágynak a többiekkel. A hegymászásnak ez a lélektisztító hatása az egyik érdekes velejárója.
Nem szeretem (...), hogy a hegyek üzletté váltak. A pénz, az üzlet mindenhol ott van, de jól elférnek itt lenn... A hegyeknek mindenki számára elérhetőnek kellene lenniük.
Ahogyan változunk, néha egyet előre, egyet meg hátra lépünk, lehet, hogy jobb felszereléssel megyünk a hegyre, ám kevésbé tudatosan, véletlenszerűen cselekszünk. De amikor ez az út keménnyé válik és elromlanak a dolgok, ugyanazokra a tulajdonságokra van szükség (...): bátorság, találékonyság, a kényelmetlen helyzetekkel való megbirkózás képessége és legfőképp erős akarat, elszántság.
A hegyek változatlanok és közönyösek, nem lehet őket meghódítani. Amit meghódítunk, az nem más, mint a félelmeink és az érzékelt korlátaink.
A jó hegymászók is meghalhatnak, mert történhetnek balesetek. De azok közül is naponta halnak meg emberek, akik nem törnek a csúcsok felé.
A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi az előzményekre? Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előre lépj... ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzetelállító pillanat a világ tetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb... ez mindent megér.
A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmű.
Vajon nem pont ezt keressük, amikor megmászunk egy hegyet? Amikor a hegycsúcsokon és gerinceken futunk végig? Az érzést, hogy emberek vagyunk, parányiak és jelentéktelenek a világban, ahol a természet felfoghatatlan ereje vesz körül minket? Mint egy csecsemő, aki édesanyjához bújik, hogy védelmet keressen az ismeretlen és hatalmas világgal szemben. Harcolunk a győzelemért, vagy, ami ugyanaz, azért, hogy észrevétlenek maradjunk, hogy ne verjük fel álmából az óriást, a körülöttünk szunnyadó gigászokat, míg elérjük édesanyánk karját.
Facebook
Pinterest