Hallgatás
Az ember egy idő után ösztönösen megérzi, mikor érdemes a hallgatásra bízni a munka dandárját.
Néha a legmegfelelőbb, ha nem mondasz semmit. Az aktív hallgatással sokkal többre mehetsz, mint a szavakkal.
A naiv embereknek olykor rossz szokásuk a szó, sokat fecsegnek, főleg olyankor, amikor a hallgatás annyi, mint az imádság.
Bizonyos esetekben nemcsak a fecsegés, hanem a hallgatagság is sok bajnak, sőt kimondhatatlan nyomorúságnak lehet a forrása.
Vannak a szavaknál sokkal beszédesebb hallgatások, amikor egymáshoz igazodva, egyszerre kezd megnyilvánulni a lélek.
A hallgatás nem mindig jelent beleegyezést, sőt, legtöbbször csak arra utal, hogy az emberek nem mindig képesek azonnal reagálni.
A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.
A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.