Padisák Mihály
1930. június 13. — 2014. június 21. magyar író és szerkesztő
Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.
A tüskéket legjobb, ha kihúzza az ember, hogy ne böködjék érzékeny részeit. Vannak viszont, akik még önmagukba is egyre beljebb és beljebb szurkálják. Pedig nem is fakírok.
A legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, legalább valami kis ösvény, amerre elindulhatunk. Egy szalmaszál, amely gyönge, és könnyen szakad, de mégis van!
Ha az ember egyedül van, mindig vár valakit.
Az ember életének hétköznapjaiban mindig azok az ünnepek, amikor vágyai beteljesülnek.
Vannak a szavaknál sokkal beszédesebb hallgatások, amikor egymáshoz igazodva, egyszerre kezd megnyilvánulni a lélek.
Három hét alatt néha többet komolyodik az ember, mint mások három esztendő alatt. Csupán az kell hozzá, hogy rászakadjanak az élet próbatételei, amikkel vagy szembefordul az ember, vagy vessen keresztet magára.
A halál nem a halottnak rettenetes, hanem annak, akit itt hagy maga után.
Az emberi természet olyan, hogy nem elég, ha tud - szereti, ha ezt mások is látják és elismerik.
Facebook
Pinterest