Demokrácia
A polgári demokráciák egyetlen, konkrét, könnyen értelmezhető politikai vagy vallási irányzatot sem képviselnek kitüntetetten. Bennük az állandó kompromisszumkeresés a politika legfontosabb eszköze, ami látszólag az állandónak tetsző válságok "mocsarába" rántja le a politikát. A választók többségét alkotó tájékozatlanok pedig konkrét, megnyugvást, rendet és biztonságot nyújtó - látszólagos - fogódzó nélkül maradnak.
A demokratikus szerkezet a legtörékenyebb, a társadalmak a válság hatására az erőskezű diktátorhoz vonzódnak.
A demokrácia nem azért a legjobb államforma, mert jó, hanem mert a legkevésbé rossz.
A vállalatok a környezetük felhasználása révén jutnak nyereséghez. A bánya- és az olajvállalatok a fizikai környezetüket aknázzák ki, a közösségi médiavállalatok pedig a társadalmi környezetüket. Ez kiváltképp alávaló, mert a közösségi médiavállalatok befolyásolják az emberek gondolkodását és viselkedését anélkül, hogy ez utóbbiak ennek tudatában lennének. Ennek messzemenő negatív következményei vannak a demokrácia működésére nézve.
A demokráciát nem lehet kívülről erőltetni; maguknak az embereknek kell kiállniuk érte és megvédeniük.
Nem könnyű demokratikusan gondolkodni és érezni ott, ahol az egész társadalom tekintélyelvű, mindig is az volt, ahol csak az apának, a nagyapának, a falufőnöknek, a törzsfőnöknek, a helyi királynak lehet szava.
Hogy itt tényleg igazi demokrácia lett-e, azt én nem tudom. Ahhoz talán nem kellene négymillió szegény embernek lennie, aki csak vegetálgat. Én azt mondom erre, hogy a Nyugatiig még csak el tudunk jutni, de a Nyugathoz nagyon el vagyunk maradva! Nagyon picike kis gyerekcipőben járkálunk.
A demokrácia mindenekelőtt türelem. Bizonyára ez a legnehezebb, amit meg kell tanulnunk.
A demokrácia legelsősorban arról szól, hogy akik azt alkotják: egyenlők. Nem egyformák, hanem egyenlők.
Amit ma demokráciaként művelnek, annak nem sok köze van a res publicához; inkább szabadpiaci demokráciának hívnám. Némi önfegyelmezéssel igen kellemes létforma, de hamar vége lesz, mert pimaszul halad a központosítás, a pénz és a hatalom centralizálása felé; akkor pedig az önfegyelmezésnek és a kellemességnek is vége lesz. Nem valami diszkrét fasizmus vár ránk, sok biológiai körítéssel, teljes szabadságelvonással, viszonylagos anyagi jólétben?
A demokratikus politika nem érdemet, hanem karizmát; nem okosságot, hanem retorikai képességet jutalmaz.
Én demokráciában élek. Nem kell attól félnem, hogy a legjobb barátaim jelentéseket írnak rólam. Nem kell attól sem félnem, hogy egy írásomért majd bebörtönöznek. És attól sem kell félnem, hogy a szabadságért fegyvert kellene ragadnom. Sok vérlázító dolog történik ma az országban, de mégis semmi ahhoz képest, amiben apa élt, amiben a szüleink vagy a nagyszüleink éltek. Mi szabadok vagyunk. Magunk élhetjük és uralhatjuk az életünket. Nem kell szerelem és börtön között, szabadság és élet között választanunk.
Minél tisztább a demokrácia, minél nagyobb szabadságot ad a kisebbségnek - egyáltalán: minden más véleménynek is - az önkifejtésre, annál kevesebb - s kisebb - hibát követ el, s annál inkább képes helyrehozni tévedéseit.
Az a jó a demokráciában, hogy oda megyünk, ahova akarunk, ezért kivonulhatunk ellenük tüntetni, mocskos dolgokat ordítozhatunk, táblákat rajzolhatunk, mint a suliban, ők pedig a mi pénzünkön vett méregdrága könnygázzal lőnek ránk meg sok-sok vízzel, amit szintén mi fizetünk. Mert megérdemeljük.
Facebook
Pinterest