Fóti Péter

Valójában a tanterv csapda a tanár számára: ha követi, és annak alapján halad, elvész a lehetőség, hogy kitérhessen érdekes dolgokra, meglepő felfedezéseket tegyen a gyerekekkel együtt, hogy előre meg nem tervezett dolgokról beszélgessen velük. Ha valamerre elindul a gyerekek érdeklődése, akkor azt a tanterv követelményei miatt hamarosan le kell állítani.

Az iskolában a tanárok számára láthatatlanul folyik a való élet. A gyerekek kiismerik a tanárok, a rendszer gyenge pontjait, és igyekeznek ezeket a maguk számára előnyösen kihasználni. Kommunikálnak egymással, leveleznek, sugdolóznak, amikor csak tudnak. A nyíltan ellenálló gyerekek hősök lesznek. Egyenlőtlen hatalmú ellenfelek között folyik az iskolának nevezett csendes háború.

A tradicionális iskolában a visszajelzéseket elnyomják. A tradicionális iskolában a gyerekek a maguk módján igyekeznek visszajelezni. Álmodozásba merülnek, a pad alatt olvasnak, vagy akinek ez nem elég, zavarja az órát.

Kultúránk és korunk legnagyobb átka a beteges bizalmatlanság a fiatalokkal szemben. A bizalmatlanság mögött az emberi természetbe vetett hit hiánya húzódik meg. Mindenütt azt tanuljuk: ne bízzál a másikban! Ez praktikus filozófia, csak az a baj, hogy ördögi körhöz vezet: senki nem bízik senkiben, mindenki csak a saját előnyeit lesi.

Az iskolázás első néhány éve kulcsfontosságú. Ez az az időszak, amelyben a legtöbb gyerek betörik, és elveszti saját akaratát. Ez az az időszak, amelyben megtanulja, hogy az ő kíváncsisága nem érdekes, hogy mások döntik el, mit kell tanulnia.

Az emberek a rajtuk esett igazságtalanságokat abban vélik kompenzálni, hogy helyeslik a bűnösök megbüntetését, de azzal már, hogy a büntetés sehova sem vezet, nem törődnek.

A demokrácia legelsősorban arról szól, hogy akik azt alkotják: egyenlők. Nem egyformák, hanem egyenlők.

Milyen is a gyerekek természete? Próbálkozzunk a következő hasonlattal! Két kutatónak tanulmányt kell írnia a tigrisekről. Az egyik elmegy az állatkertbe, és ott tanulmányozza a tigrist. Milyen jelentést fog írni? Azt fogja írni, hogy a tigris föl-alá járkál a ketrecben. Nem szeret vadászni, szereti, ha etetik. A másik kutató kimegy a szabadba, és azt írja, hogy a tigris jól fut, vadászik stb. Mindezt azért mondom, mert sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunk természetét tekintve is rövidlátók legyünk, mint azt a kutatók tették. Azt gondoljuk például, hogy a gyerekek valódi természete a ketrecben tartásból következik.