Demokrácia
A demokráciának, a nép uralmának előfeltétele az, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek társadalmi... lélektani nyomása alól. Meg kell tapasztalniok, hogy az úr és szolga viszonya nem szükségszerű és nem megdönthetetlen. (...) Csupán az az egy forradalom az elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, amelynek során az emberi méltóság egyszer s mindenkorra való érvénnyel fellázad, és megelégelve embernek ember felett való uralmát, emberrel szemben való kiszolgáltatottságát, a közösséget birtokba veszi. Ha egyszer egy közösségben ez a forradalom lezajlott, akkor minden egyéb politikai, gazdasági és társadalmi változás létrejöhet többé-kevésbé fokozatos és megrázkódtatás nélküli módon is.
Az anarchiával ellentétben egy demokráciának, még ha forradalmi demokrácia is, szüksége van vezetőre.
A jól működő demokratikus rendszereknek (...) az az előnye is, hogy a hatalommal szembeni bizalmatlanságot intézményesen kifejező és artikuláló szervezetek (szabad sajtó, civil szervezetek, kormányzati ellenőrző szervek, adott esetben a bíróságok) folyamatos felügyelet alatt tartják a döntéshozókat, és ezzel nagyban megnehezítik, hogy a tényleges, rendszerszintű összeesküvések érvényre jussanak. A tapasztalat ráadásul az, hogy minél nagyobb volumenű egy összeesküvés, annál nagyobb az esélye a lebukásnak.
Az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének, a demokratikus folyamatoknak a támogatása hosszú távon akkor is fontos, ha belátható időn belül nincsen sok remény.
A demokrácia megköveteli a pluralizmust és annak az elismerését, hogy tisztességes feltételeket kell biztosítsunk ahhoz, hogy egyenlő, de egyben elvitathatatlanul különböző polgárokként együtt élhetünk.
A "demokrácia" jelenti az aranyérmet a politikában, és ezért az autoriter kormányok óriási összegeket fizetnek a különféle lobbistáknak és PR-szakértőknek, hogy bebizonyítsák: a nemzetközi intézmények és a nyugati elit őket is valódi demokráciáknak ismeri el.
Furcsa idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne.
Egy demokráciában a királyok, a nemesek vagy az értelmiségiek ne határozzanak el semmit. Döntsön a nép. Hibázni fog, de azért maga lesz felelős.
A diktatórikus felépítésű rendszerben természetes és megszokott társadalmi aktus az elhallgatás: ott néha még arról sem beszél a sajtó, amiről lehetne. A vadkapitalizmusban ennek az ellenkezője történhet: akkor is közzéteszi a hírt a média, ha nyilvánvaló, hogy ezzel mindenkinek árt. Csak a demokratikus rendszerekben bízhatunk a korrekt, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokban.
A modern demokrácia a maga bonyolultságával és válságoknak kitett természetével játékteret és eszközöket biztosít a totalitárius diktatúra vér nélküli hatalomátvételéhez.
A demokratikus fikciónak az a lényege, hogy a szuverén nép annyira igazságos és felvilágosult, hogy hízelgés és vesztegetés nem ér fel hozzá, tehát két jelölt közül helyesen tud választani akkor is, ha az egyik csupa kellemetlen igazságot tár eléje, a másik pedig a legotrombább előítéleteinek és legaljasabb ösztöneinek hízeleg.
Egy demokratikusan legitim állam polgáraként az embert ugyan kötik a törvények, de alapjában véve szabad.
Minél több liberális demokrácia van a világon, annál nagyobb biztonságban vagyunk mindannyian. Soha ne mondd, hogy soha, mert ez veszélyes szó minden érvelésben, de azt bizton állíthatjuk, hogy az egészséges demokráciák szinte soha nem indítanak háborút egymás ellen. Az a fajta politika, amely még több demokrácia megalakulását és sikerét támogatja, hosszú távon növeli a nemzetbiztonságot.