Kovács Vera

Az ember olyan, mint egy állat, túlélő, hogy mindent megszok. Kell egy kis idő, és már utána... mindent kibír.

Ahhoz kell akarat, kell életkedv, kell az ember, hogy ne hagyja el magát. (...) Ha nem erős az ember, taccsra tud menni. Kitartás kell, szeretet, hogy egymást támogassák a párok, mert másképp nem, csak így lehet kibírni.

Egy fedél alatt élni valakivel, akivel már nem akarsz együtt lenni, azt nem lehet bírni, és semmi értelme nincs.

Németországban és Ausztriában is az jellemzi az ellátórendszert, hogy, még ha most sokan vannak is, például a migránshelyzet miatt, akkor is megpróbálják megoldani a problémád. Nem az van, hogy "ez nem a mi dolgunk" vagy "ezt majd csak ekkor és ekkor lehet". Ha szükségem van valamire, akkor megoldják. Ha nem tudnak segíteni, akkor sokszor telefonálnak, amíg el tudnak küldeni oda, ahol tudnak segíteni neked. Ez nagy különbség, hogy nem a szabályokra fókuszálnak, hanem arra törekednek, hogy megoldjak a helyzeteket. Magyarországon az élettől elrugaszkodott szabályok vannak sokfelé.

Talpra állni nagyon hosszú idő, és ezt a hosszú időt nem tudják kibírni az emberek. De ebben nem is mindig a saját kitartásuk hiánya az ok, gátolja őket az ellátórendszernek az a sajátossága is, hogy állandóan korlátozó szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. Például sok helyen este 9-ig be kell érni a szállóra, így nem lehet már egy két műszakos munkát sem elvállalni. 22-es csapdája az egész, hogy ha nincs jó szállásod, nincs jó munkád se, de ha nincs jó munkád, biztosan nincs jó szállásod.

Amikor már nagyon rosszak a körülmények, az ember könnyen elhagyja magát, feladja magát és az életét, és akkor kezdődik el, hogy lepukkan meg amortizálódik.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokat haragudjunk.

Döntéseket kell hozni. Ha az ember egyedül van, végül is mindig egyedül, akkor ugye a döntést mindig neki kell meghoznia. Azt lehet mondani, hogy rosszul döntöttél, de azt nem, hogy nem. Vagy jól, vagy rosszul, de legalább nem mutogatok, hogy temiattad van, meg temiattad. Minden miattam van.

Ha az ember megtalálja a megfelelő hangnemet, akkor nincs ellensége.

Valahol tanulható minden, főleg az, hogy az embernek legyen célja, jövőképe, ne tespedjen el. Nem mondom azt, hogy soha többé nem fogok ilyen rossz helyzetbe kerülni, mert nem tudhatom előre. De mindenesetre igyekszem. A fiam szokta mondani, hogy a legstabilabb, az a nulla, de azt is nagyon nehéz tartani. És igaza van.

Az ember nem nyel le mindent, nem lehet. Ez nem olyan világ. Lenyelem, akkor meg fölemészt utána. Annak meg mi értelme van?

Más az arcunk, más a testünk, de nincsen különbség ember és ember között - nem az számít, hogy ki milyen kívülről. Azt mutasd meg, hogy te jó, becsületes ember vagy!

Azok a tragédiák, amiken végigküszködi magát, benne maradnak az emberben, cipeli magával. De megoldani már nem lehet.

Azokat a hibákat, amiket elkövet az ember, lehet, hogy muszáj volt elkövetni, mert ha nekem ezt írták a nagykönyvben, akkor nem lehet kibújni alóla.

Nem attól leszel igazi anya, ha a gyerekednek megveszel minden szir-szart. A szeretet, az összetartás és hogy a gyerekedre odafigyelsz, meghallgatod, ha kell. Nagy önbizalmat tudsz kifejleszteni a gyerekedben, és jobban megnyílik a gyerek, mint ha csak ajándékozol. Ezt vettem neked, foglald el magad vele! - Na, nem, ez nem megoldás. A gyerekkel foglalkozni kell, szeretni kell, törődni kell vele.