Idézetek a történelemről
A történelem vastörvénye, hogy minden elképzelt hierarchia tagadja önnön fikcionális eredetét, és természettől adottnak és megkerülhetetlennek állítja magát.
A történelem csak emberi sorsokon keresztül jöhet közelebb hozzánk.
Siker és fölény akarása: innen fakad a történelem minden csapása.
A történelmet átlagos halandók ezrei alakítják, nem pedig néhány emberfeletti képességű hős előírásai.
Csupán a lusta elme szokása egyetlen embert hibáztatni egész civilizációk bukásáért.
A történelmet nem lehet úgy visszatekerni, mint valami régi videokazettát.
A történelem, pontosabban az általunk kikevert történelem egy eldugult klozet. Folyton lehúzzuk, mégis visszajön a szar.
Mi szerencsések vagyunk, soha nem kellett bőrönddel életet váltani; nem mindenki ilyen szerencsés. Mikor mi költöztünk, kamion jött utánunk, de ez már a huszonegyedik században volt. A huszadik század kevesebb bőröndöt engedett a családnak.
A történelem forgószínpad, ahol a színhelyek és a szereplők időről időre változnak, a cselekedetek fajtái viszont nem.
Van, ami az embert születése óta megilleti, tértől, időtől, rendszerektől függetlenül. Ezeket a jogokat nem lehet felülírni. Sehol, senkinek. Bármennyire is próbálkoznak, kísérleteznek vele egyesek. És bár meglehet, ezek az egyesek úgy gondolják, hogy a történelem forgószínpad, bizonyos dolgokat igenis meghaladott az idő. És maga a történelem.
Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt.
Az állam még a tébai szentélyeknél is magasztosabb valami, nagyobb, mint Kheopsz piramisa, ősibb, mint a szfinx, maradandóbb, mint a gránit... ebben a mérhetetlen, bár láthatatlan épületben az egyes emberek csak olyanok, mint a szikla repedésében mászkáló hangyák, még maga a fáraó is csak afféle vándor építőmester, aki alig rakott be egy követ a falba, máris megy tovább. A falak pedig nőttön-nőnek nemzedékről nemzedékre, az építés munkája meg tart, egyre tart tovább.
Mielőtt egy kultúra művelni kezdi az írás tudományát, a tudása kizárólag szóban közvetítődik, ezáltal nagyon könnyű átírni a történelmét. Még ha nem szándékos is, elkerülhetetlen.
A múlt nyomokat hagyott a Földön, nekünk csupán az a dolgunk, hogy megfejtsük a jelentésüket.
Egy civilizáció akkor ér el igazi haladást, amikor nagy (mérnöki) kihívásokat kell megoldania, mint például a hatalmas katedrálisok megépítése a 12-13. században, az óceánokon történő hajózás a 15-17. században, illetve a nukleáris, légi és űrprogrammal kapcsolatos akadályok legyőzése a 20. században. Mindezek az egész társadalom számára az általános jólét növekedésével jártak, épp ezért kell költeni az űrkutatásra.
Facebook
Pinterest