Idézetek a történelemről
Ne arra gondoljunk, hogy a történelmi események különlegesek, hogy másként mentek végbe, mint a ma eseményei, hanem arra, hogy ami ma végbemegy, holnap már történelem!
Azok, akik hátat fordítanak a történelemnek, előbb-utóbb ismét szembekerülnek vele.
A történelem kaméleon módjára változhat, és a tőle megkívánt választ tükrözi vissza.
A ruha ugyanolyan történelmi műtárgy, mint a cserép vagy a szerszám. (...) Feltételezésem szerint külön misztikum lengi körül őket azáltal, hogy viselőik ténylegesen megérintették és alakították őket. A ruházkodás tanulmányozásáról bámulatosan sokat megtudhat egy kultúráról a történész: nem csupán a divatra vonatkozó puszta tényeket ismeri meg, hanem a korszak politikai és szociális attitűdjét is. A tizenkilencedik század vége felé például a nők ruházata közvetlenül kifejezte társadalmi státusukat: a szoros fűzők, súlyos, ormótlan szövetek, hosszú szoknyák tökéletesen meggátolták, hogy viselőjük bármiféle értelmes tevékenységben részt vegyen.
A szavak nemcsak alakítják a történelmet, szavak hatására történni is szoktak események, sőt a szavak a valóságot is kifordíthatják.
A történelem az igaz hazugságok birodalma.
A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.
Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.
Amikor a nyugati hatalmak azzal nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy nem vállalhatnak szerepet minden helyi konfliktusban, egy rendkívül fontos tényezőről mélyen hallgatnak. Arra, hogy a vérontás sokszor arra vezethető vissza, hogy a gyarmatosítók figyelmen kívül hagyták az etnikai határokat, amikor annak idején meghúzták az egyes országok határait. Érdemes megnézni a térképet: számos ország határvonala olyan természetellenesen nyílegyenes, mintha vonalzóval rajzolták volna. Sok-sok népcsoport került mesterséges határok közé, felborítva az évszázados etnikai, hatalmi és vallási viszonyokat.
A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.
A történelem azoké, akik meg merik írni.
A történelem (...) egy nagy játékasztal. Mindenki játszik rajta, s csak később derül ki, hogy ki veszített és ki nyert.
A történelem mese, melyet a győztesek mondanak el. De kik ezek a győztesek? Barbár harcosok, őrült királyok és kapzsi árulók. Talán történelmünk nagy része ezeknek a dicső győzteseknek a meséiből született.
A történelem inkább madárbél-jóslás, semmint igazi tudomány.
A történelem pulzusa lassan ver; az ember években méri az idő múlását, a történelem nemzedékekben.
Facebook
Pinterest