Idézetek a történelemről
Az emberiség túlságosan komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó tudott volna nevetni, a történelem egészen más lett volna.
- Nem történt-e meg számtalanszor a világban, nem történik-e most is, hogy a férfi elhagyja a nőt, akit szeret, s fölkeresi a vészt, amit retteg? - A nő erős lelke teszi azt. Bizonyosan a szeretett nő mondta azt: "Eredj! Hagyj el engem!" Ha azt mondta volna neki: "Maradj nálam!", ott maradt volna. Minden elkövetett hőstett s minden elmulasztott hőstett asszony munkája volt.
Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek.
Múlt mindaz, ami a mai napig a világegyetemben történt függetlenül attól, hogy tudunk róla vagy sem.
A történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár s keményen markol.
A történelem nemigen tárja fel "létünk gyökereit", és nemigen szolgál "másnak szóló tanulságokkal". A haszon és az értelem más rendbe tartozó fogalmak, és a haszontalannak is lehet értelme.
Az életnek azért tanítómestere a történelem, hogy tanuljunk tőle.
A múlt csak a jelen fényében érthető; és a jelent csak a múlt fényében érthetjük meg teljesen.
A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét.
A történelmet mindig a győztesek írják. Amikor két kultúra megütközik, a vesztes megsemmisül és a győztes írja meg a történelemkönyveket.
A vallás is sok véráldozatot kívánt a sötét évszázadok során. Abban a pillanatban, mihelyt őt magát nem üldözték többé, ő kezdte el az üldözést, máglyával, karddal és kínvallatással.
Miért tanulunk történelmet? Azért, hogy megértsük a jelent, vagy azért, hogy megússzuk?
Julius Ceasar nővérét nem lehet büntetlenül meggyanúsítani.
A történelemben és a kapcsolatokban minden csak emlék.
Sajnálatos módon a világ jelenlegi állapotában a hősök sírjai sokkal erősebben képesek összekovácsolni egy népet, mint bármiféle jóindulatú nemzetközi egyezmény.
Facebook
Pinterest