Vavyan Fable

Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült.

Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé.

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget.

Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem érnél haza.

Bár többnyire szerfölött kedves az élet, nélküled csak közepes lenne.

A regények folyton akkor érnek véget, amikor csúcspontjára hág a szenvedély. Mintha az író nem vágyna tovább időzni hősei és gyávái sorsával. Minden könyv végén elkelne egy függelék, Húsz év múlva címmel. Ez olyan édesül gonosz dolog lenne.

Belegondolni is szörnyű. Némelyik pasasnak csodatételre van szüksége ahhoz, hogy teljesíteni tudjon. Naná. Mert teljesíteni akar, mert tolmács nélkül fel nem foghatja, mint jelent a szó: szerelem. Amelynél különb afrodiziákum, csodább csoda aligha létezik a föld kerekén. Persze, a szerelem nemcsak ágyi attrakciókat kíván, hanem érzelmieket is. Ez viszont rendkívül fárasztó, ráadásul szívük, lelkük is belefájdulhat. Marad a viperaepe, az őrölt csontok, a tigrispénisz. A futószalag-aktusok. Rászoruló urak! Önöknél az okozza a funkció-zavart, hogy igazából unják az egészet, úgy ahogy van. Hagyják a pokolba a drága lotyókat, keressenek maguknak igazi nőt, aki nem csak porhüvely, de lélek és ész.

A szégyenletes kimenetelű házassághoz is két személy kell. Egyedül sokkal nehezebb szétfuserálni egy duettet.

Egy sor dolog a látszólagos fölöslegessége vagy fájdalmassága ellenére sem haszontalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kedvesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb.

Nem csupán szerelmes vagyok. Annál is gazdagabb. Szerelmesen szeretek.

Jólesett kimondani: szeretlek, és ez a színtiszta baráti szeretet viharosan gazdagított.

Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent, ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst.

Az épelméjűek is átélik néhányszor azt a mentális kínt, amikor az elmében megtelepedő sötét érzület elrákosodik. Különösen a gyűlölet karcinogén. Burjánzása következtében az ember semmi egyébre nem bír gondolni, csupán a sérelmére, éjjel-nappal annak megtorlásán agyal. Többek szerint ez a lelkiállapot váltja ki szervi betegségeinket, ezekkel idézzük magunkra a nyavalyákat. A higiénikus lelkületűek hamar kilábalnak e mocsárból, sőt: koruk, értelmi-érzelmi fejlettségük előrehaladtával többé bele se gázolnak. A bomlottak képtelenek szabadulni, mind mélyebbre taposnak gyűlölségeik feneketlen iszapjában.

Roppant buja lény a hazugság: az első beindítja a szaporodási láncreakciót, és többé nincs megállás, sorra születnek az újabb és még újabb hazugságok.