Thomas Mann

Az ember olyan fiatal, vagy öreg, amilyennek érzi magát. És ha megjön az óhajtott jó, megkésve, nehézkesen, akkor mindazzal a kicsinyes, zavaró, bosszantó kísérettel jön, a valóság minden sarával, amivel a képzelet nem számolt, és ami az embert ingerli.

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

Aki boldog, az egy helyben marad.

Vágyaink és cselekedeteink idegeinknek bizonyos nehezen meghatározható szükségleteiből fakadnak.

A házasságban korántsem közömbös, kinek az oldalán van a... morális fölény.

Az életben nem azon fordul meg valami, hogyan mondjuk el és fejezzük ki, hanem azon, hogy miképpen gondoljuk és érezzük.

Az ember nem folytat olyan életet, amelyet még maga előtt sem mer védelmezni!

Minden üzletember gazember.

A világ bizalmát igazában csak akkor szerzi meg az ember, ha házigazda és családapa.

A legényéletnek van valami mellékíze, ami elszigeteltségre és ténfergésre emlékeztet.

Mindig azon a véleményen voltam, hogy minden ember egyenlő, és nincs szükség közvetítésre köztünk és a Jóisten közt.

Nem mindig makulátlan mindenki, aki a hosszú szoknyát viseli, és folyton "Uram! Uram"-ozik.

Az embernek adnia kell magára.

Jézus előtt nincs rang és nincs különbségtétel.

Halálesetek a földöntúli dolgok felé szokták terelni a lélek hangulatát.