Stephen King

A munkásember csak annyit ér, amennyit a rohadt bére.

A valami a hét minden napján veri a semmit.

A szerelem lelassítja az ember reflexeit, elhallgattatja a veszélyérzetet.

Az ostobaság olyan börtön, ahonnan sosem kerül ki az ember, nem harmadolnak jó magaviseletért, ez életfogytiglani büntetés.

A világ tele van hülyékkel, akik kezük-lábuk összetörik, hogy megmutassák, milyen okosak.

A hazugságokkal az a gond, hogy az egyik a másikhoz vezet. Hamarosan olyan lesz, mintha olyan úton vezetnél, amelyet nem ismersz. Eltévedsz.

Az élet zar, aztán pedig meghalsz.

Vannak fura dolgok ezen a világon. Gyakorlatias ember számol ezzel, és a maga hasznára fordítja, ha lehet.

Van az úgy néha, hogy az embernek muszáj nevetnie. Csak úgy, semmiért akár. És ilyenkor aztán senki-semmi vissza nem tudja fojtani a nevetést.

A felnőttek soha nem veszik észre a gyerekeket. (...) Legföljebb ha gördeszkán vannak.

Talán minden kérdések legfélelmetesebbike éppen ez: mennyi borzalmat visel el az emberi lélek úgy, hogy még mindig megőrzi éber, befogadásra kész, lankadatlan józanságát.

A macska az állatvilág gengsztere, törvényen kívül él, és nem is védi semmiféle törvény. Ritkaság, hogy békés öregkort érjen meg a kandalló mellett.

Csak a gyerek nem hazudik. Azért gyerek.

Az igazi bánat (...) ritka, mint az igazi szerelem.

A hit nagy dolog, és az igazán vallásos emberek azt szeretnék, hogy mindenki elhiggye: a hit és a tudás ugyanaz. De ami engem illet, én nem hiszek ebben. Talán mert az emberek túl sokféleképpen gondolkodnak erről a kérdésről. Tudni csak egyet tudhatunk: azt, hogy ha meghalunk, két dolog történhet. Vagy túléli valamiképpen a lelkünk a halált vagy sem. Ha igen, akkor rengeteg további lehetőség kínálkozik. Ha nem, akkor alma az egész. Vége, és nincs tovább.