Stephen King

Mi a bort szaglásszuk, a kutyák egymás segglyukát, az eredmény ugyanaz.

Az álmok gyorsabban öregszenek, mint az álmodók.

Amikor az ember tizenkilenc éves, még minden vezeték jó és feszes, minden kapcsolat tartós és szilárd.

Az ember nem használhatja ki maximálisan az idejét, ha bedilizik az idegtől.

Az egyetlen halálos bűn az, ha az ember feladja.

A sötétben a gondolatok tökéletes kört írnak le, akármit tesz is az ember ellene - hiába próbál virágokra, Jézusra vagy a baseballra gondolni, esetleg arra, hogy aranyat nyer az olimpián -, valahogy minden az árnyak között hatalmas karmokkal és mozdulatlan szemmel várakozó alakhoz vezet vissza.

Az ember nem remélheti, hogy mást is félresöpör írásának erejével, amíg vele is meg nem történik ugyanez.

Némelyek természetesen nem akarják hallani az igazat, de ez nem a mi gondunk. Az ember nem lehet író anélkül, hogy ne törekedjen a pontos találatra.

Ha az ember valamit szívesen csinál, akármeddig hajlandó bajlódni vele.

Az olvasás az író életének alkotó központja. Én akárhova megyek, könyvet viszek magammal, és mindig találok alkalmat, hogy bele is olvashassak. A trükk abban áll, hogy az embernek meg kell tanulnia kis és nagy adagokban olvasni. A várószobákat egyenesen a könyvekre tervezték. De ugyanezt szolgálják a mozik előcsarnokai vetítés előtt, a hosszú és unalmas sorban állások, és a mindenki kedvence, a vécé. Még vezetés közben is olvashat az ember, hála a hallható könyv forradalmának.

Az írás varázslat, éppen annyira az élet vize, mint minden alkotó művészet. A víz ingyen van. Igyanak.

Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.

A legtöbbet úgy tanulja az ember, ha sokat olvas, sokat ír, és a legértékesebb leckéket mindig maga tanítja magának.