Stephen King

A halál ott ólálkodik mindenütt: a földimogyorós zacskóban, a félrenyelt húsfalatban, a kezed ügyébe eső cigarettás dobozban. Ő mindig ott van a közeledben; ahány ellenőrzőpont csak van a halandó és az örökkévalóság között, Ő ott áll mindegyiknél. Rozsdás tű, mérges bogár, áram alatt lévő földelt vezeték, erdőtűz, görkorcsolya, amelyen a hülyönc kis kölykök egyenesen beleszáguldanak a forgalmas útkereszteződésbe - neki mindegy.

Élünk, hogy még egy napig harcoljunk.

Akinek nincs barátja, annak gyásza sincs.

Én hiszek a szerelemben; a szerelem hordozható varázslat, és ebben egyedülálló. Nem hiszem, hogy a csillagokban volna megírva, de hiszek abban, hogy vér szól a vérhez, tudat a tudathoz, szív a szívhez.

A nők jobban tudnak titkot tartani, de a férfiakat a titkok kevésbé feszélyezik.

Az az otthon, ahol másokkal együtt táncolhatunk, hiszen a tánc az élet.

Az élet egy rézpénz pörgésén múlik. Néha felénk gurul, de többnyire kacéran villogva pörög tova.

Az ész és a szív külön utakon járnak.

Az élet túl szép ahhoz, hogy harc nélkül adjuk meg magunkat.

Az erőtlen dicséretnél nincs megsemmisítőbb.

Tudják-e, mi a legszebb a tanításban? Az a pillanat, amikor egy gyerek felfedezi magában a tehetséget. Nincs több ilyen érzés a földön.

Az ember gyakran az élet legegyszerűbb válaszai fölött siklik el.

Az üzlet olyan, mint egy isten. Mindenki imádja, de senki sem érti.

Az olyan kérdések, amikre nincs válasz, csak fogyasztják az időt.

Az idő, amilyen könyörtelen, olyan képlékeny is.