Juhász Gyula

Költeni annyit tesz, mint elfelej­teni az elmúlást.

Az öregedés fő velejárója - mint láttuk - a megkettőződés. Ez a jámbor skizofrénia az első pozitív kórjele a bölccsé levésnek is. Mert ki a bölcs? Aki mindent tárgyilagosan lát. Saját magát is, egy harmadik szemével.

Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnő örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ő meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény, Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szivek Szive!

Nem elég a kapitalista világ csődöt mondott gazdasági rendszerét összetörni, a burzsoá morál hazugságait életben és művészetben szét kell robbantani új gondolatok és vágyak és akaratok dinamitjával!

Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom!

Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Bánkódva alkonyárnyas órán, Míg száz vád bánt, száz gyötrelem, S baljós, bajos bánat hajol rám Alkonyórán, aggón borongván Emlékezem, emlékezem.

Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan, Valami kászolódik e tavaszban, Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák, Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!

És minden dolgok mélyén béke él És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél, S örök valók csupán mély álmaink.

Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.

Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg!

Potom a szépség és művésze léha, Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Valaki megvert egy gonosz napon, Valaki elment, hogy örökre várjam S hiába vár a ciprus és halom S az éktelen sötét az éjszakában, E bánatot magammal hurcolom...

Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Akik az igazság sírjára köveket hengerítenek, azok nem hisznek Magyarország föltámadásában. Mert Magyarország igazsága csak az igazság Magyarországa lehet.