Juhász Gyula

Előre, föl, miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az ígéret És bennünk ring a jó remény!

Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét.

Éveknek súlya nem mindig teher, Sok ember lassan mindent kihever.
Deres hajával gyakran béke jár, Nincs szenvedélye, csak emléke már.

Szenvedni tudj és tűrni merj És várni, sírni, érni, A szirtek párnáján pihenj S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

Szerelem volt a neve régen, Tavaszban, éjben vagy mesében, Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves, Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tűnt tájak, fájó töredékek
És amik bennem élnek, már nem élnek!

Kattog a vonat lassan, lassan, Letűnnek kedves, régi tájak, Nincs zug, hol lelkem zokoghasson, Ezek a tájak ó be fájnak; Eljön-e még - emléketek?

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?

Legyen bár tenger a hibád, Én soha észre nem veszem. Te mindörökké szép maradsz, Miként az első szerelem!

Testvéreim: a boldogság örök S e tájon mind elmúló, ami jó S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött, Az égi táj felé tart csendesen S egy stációja van: a végtelen.

Itt nyugosznak ők szelíden, Béke, üdvösség velük, Megpihenve, tiszta hitben Él tovább is szellemük.

Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt, és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti. Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már.

Mily szép e világ, gyönyörű tünemény, Bús életem, rád tűz e büszke fény.

Isten veled! Ma oly dal kél szívemben, Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen, Mely várni fog fagyos, fehér telekben. A szőke napra vár. Isten veled napom, egyetlenem.

Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tűnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet.