Honoré de Balzac

Könnyű legyen az iszákja, aki szerencsét hajszol!

A szegénynek különben sem szabad lefeküdnie, csak ha már halálát érzi.

Az, aki nagy hivatását érzi, úgy halad végig a nyomorúságon, mint az ártatlanul elítélt a vesztőhelyig vezető úton, fölemelt fővel.

Az újságírás a modern társadalmak vallása, és nagy jövője van.

Habozott-e valaha művész, mikor a gazdagság szegénysége meg a szegénység gazdagsága között kellett választania?

Az igazán dibdáb ember, akinek lelkifurdalásai vannak, mert van némi fogalma az erényről.

A dicsőség szomorú portéka. Nagyon drága, s bajos megőrizni. Vajon nem csupán a nagy emberek önzésén múlik-e, mint a boldogság az ostobákén?

Igen és nem! Nem ez a két szó-e minden vallási, politikai meg irodalmi értekezés története? Az ember bohóc, aki örvény fölött táncol.

A megveszekedett önzés, ez a mi járványos lépfenénk, megemészt mindent, ami művészet, tudomány vagy emlék.

A despotizmus törvénytelenül nagy dolgokat művel, a szabadságnak meg kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy törvényesen csak valamirevaló dolgot is műveljen.

Az egyéniségek eltűnnek, mihelyt egyenlő oktatással nivellálunk valamely népet.

Kezdetben az erő mindenekfölött materialisztikus, nyers, durva volt; csak később, a már nagyobb fokú tömörülésekor bomlasztották meg az őseredeti egységes hatalmat az uralkodó elemek. Így például a legrégibb időkben a teokráciáé volt az erő; a pap kezében volt a pallos és a füstölő. Később megoszlott már a hatalom a főpap és a király között. Ma, a mi társadalmunkban, az emberi művelődésnek e magaslatán, a hatalom már annyifelé oszlott, hogy a másként és másként megnyilatkozó erőt hol iparnak, hol gondolatnak, hol pénznek vagy szónak nevezzük. A hatalom, nem lévén meg többé egységessége, társadalmi bomlás felé vezet, mit egyedül érdekek korlátoznak. Ezért ne támaszkodjunk többé sem a hitre, sem a materiális erőre, hanem az értelemre. Fölér-e a könyv a pallossal? Fölér-e a vita a cselekedettel?

A szkeptikusok a világ leglelkiismeretesebb emberei.

Minden gondolkozó embernek Krisztus zászlaja alá kell állania. Egyedül ő szentesítette a lélek győzelmét az anyagon, egyedül ő világosított meg bennünket, mi is légyen ez átmeneti világ, mely Istentől elválaszt.

Erény! Legyenek vele boldogok a rútak meg a púposak, nekik hagyjuk. Mivé is lennének, szegények, enélkül?