Honoré de Balzac

Az akarás fölemészt bennünket, a bírás megront; hanem a tudás törékeny szervezetünket meg nem szűnő békés nyugalomban tartja.

Ha szemébe mondanák az embernek, amit a többiek a háta mögött beszélnek róla, a társasági élet lehetetlenné válna.

Aki túllő a célon, csak a puskaport pocsékolja.

Valamennyi szokásunk közül a hiúságban gyökeredzők a legmaradandóbbak.

A hálátlanság olyan, mint a baj: egyik vonzza a másikat.

A nagy emberek mondásai olyanok, mint az aranyozott ezüstkanalak, melyek megkopnak a használatban: ha sokat ismételjük őket, minden fényüket elvesztik.

A nők szíve még a legokosabb férfi előtt is titokban marad.

A tehetségtelenség még senkit sem akadályozott meg az érvényesülésben.

Egy drámaíró, s ezt kevesen tudják, a következőkből áll: először is egy ötletgyárosból, akinek ki kell találnia a témát, s felépíteni a darab vázát; aztán jön a gürcölő, aki megírja a darabot; végül a gyűjtő, aki megzenésíti a dalokat, összeszedi a kórusokat és az együtteseket, és beilleszti őket a megfelelő helyzetekbe.

A politika a legrútabb cselekedetek titkos halmazata.

Soha semmiféle hivatalos vagy tanintézeti igyekezet sem pótolhatja a véletlen csodáit: márpedig a nagy ember mindig a véletlen csodája.

Az akaratlanul feltörő rossz gondolatok tökéletlen természetünkből fakadnak, s egyaránt bizonyítják az emberi sors nagyságát és veszélyeit.

Az újság, ahelyett hogy szent hivatás volna, a pártok eszközévé lett; eszközből üzletté; és mint minden üzlet, becstelen és rosszhiszemű.

Akármilyen szélsőséges legyen is egy eszmeáramlat lapja, az sose fogja kielégíteni a legszélsőségesebb párthíveket.

Érhet-e pártot nagyobb baj annál, mint hogy aggastyánok képviselik, amikor már az eszményeit is kivénhedtséggel vádolják?