Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Sohase volt még nép vallás nélkül, vagyis a rosszról és a jóról alkotott fogalom nélkül. Minden népnek külön saját fogalma van a rosszról és a jóról, és külön saját rossza és jója.

Még egyetlen nép sem tudott berendezkedni a tudomány és az ész alapjain; sohase volt még példa rá, legfeljebb egy pillanatra, ostobaságból. A szocializmus már lényegénél fogva szükségképpen ateizmus, mert mindjárt bevezetőben kijelentette magáról, hogy istentagadó világnézet, és kizárólag a tudomány és az értelem alapjain szándékszik berendezkedni. Az értelem és a tudomány a népek életében az idők kezdete óta mindig, most is csak másodrendű és kisegítő szerepet játszott, és fog játszani az idők végeztéig. A népeket más erő alakítja ki és mozgatja, parancsoló, és uralkodó erő, amelynek eredete azonban ismeretlen, és megmagyarázhatatlan.

Azok, akik jól tudnak beszélni, röviden beszélnek.

Az lenne a legjobb, ha az ember egyáltalán nem öltene szerepet, hanem a saját mivoltában jelenne meg, nem igaz? Nincs ravaszabb dolog, mint a saját mivoltunk, mert annak senki se hisz.

Nem érted, hogy az embernek a boldogságon kívül pontosan ugyanúgy, tökéletesen ugyanannyi boldogtalanságra is van szüksége?!

Barátom, az igazi igazság mindig valószerűtlen, tudja ön ezt? Hogy az igazságot valószerűvé tegyük, okvetlenül hazugságot kell belekeverni.

Az igazi, kétségtelen fájdalom néha még egy elképesztően könnyelmű embert is képes komollyá, szilárddá tenni, ha csak rövid időre is; sőt az igazi, valódi fájdalomtól néha még az ostobák is megokosodnak, persze szintén csak egy időre: ilyen a fájdalom természete.

Ez a rövid szócska, "miért?", mindjárt a világteremtés legelső napján végigömlött az egész mindenségen, és az egész természet pillanatonként kiáltja teremtőjének: "Miért? " De immár hétezer éve nem kap rá választ.

Ha le akarod győzni a világot, győzd le magad!

Ötven esztendő még nem a vége, hanem a fele az életnek.

Mi lehet ostobább, mint egy ostoba, jólelkű asszony?

Mi fej nélkül se tudunk elrendezni semmit, jóllehet a fejünk akadályoz a legjobban, hogy bármit is megértsünk.

Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.

Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól.

Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!