Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

A szerelem - isteni titok, minden avatatlan szem előtt rejtve kell maradnia, bármi történik is! Annál szentebb, annál drágább lesz ettől!

Ha nekem családom van gyerekkoromban, akkor én most nem ilyen vagyok, amilyen. Ez gyakran megfordul a fejemben. Mert hiszen akármilyen rossz is a családban, mégiscsak a szüleivel él az ember, nem idegenekkel, nem ellenségekkel.

Az ember könnyelmű és ellenszenves lény, és a sakkozóhoz hasonlóan talán éppen a cél elérésének folyamatát szereti, nem pedig magát a célt. És ki tudja (kezeskedni nem lehet), hátha ezen a világon minden cél, amely felé az emberiség törekszik, csakis az elérés szakadatlan folyamatában, más szóval magában az életben rejlik, nem pedig a tulajdonképpeni célban, amely természetesen nem lehet más, mint a kétszer kettő négy, vagyis egy képlet, csakhogy a kétszer kettő négy már nem az élet, uraim, hanem a halál kezdete.

Általában mindig utáltam azt mondani: "Bocsásson meg, papa, többé nem teszem" - de nem azért, mert nem lettem volna képes rá, hanem ellenkezőleg, talán éppen azért, mert túlságosan is képes voltam rá; de még mennyire!

Én természetesen nem töröm át a falat a homlokommal, ha valóban nincs erőm ahhoz, hogy áttörjem, de nem békülök ki vele csak azért, mert kőfal áll előttem, és mert nekem nincs elég erőm.

Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős.

A mély bánat többnyire hallgatag és rejtezkedik.

Ami (...) hazugsággal kezdődik, annak hazugsággal kell végződnie is; ez természeti törvény.

Túlságosan megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki, amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni.

Az egyéni jócselekedet mindig megmarad, mert az egyén szükséglete, az egyénnek az az élő szükséglete, hogy közvetlen hatást tegyen egy másik egyénre.

De hiszen általános szükséglet, hogy élni, enni, inni kell, és az a teljes, tudományos meggyőződés, hogy ezt a szükségletet nem lehet kielégíteni általános társulás és az érdekek összeegyeztetése nélkül, azt hiszem, eléggé erős gondolat ahhoz, hogy az emberiség jövendő századainak támaszpontjául és "az élet forrásául" szolgáljon.

Tudod-e, hogy a nő, kegyetlen gúnyolódásával képes agyongyötörni a férfit, anélkül, hogy egyetlenegyszer is lelkiismeret-furdalást érezne, mert magában mindannyiszor azt gondolja, ha az emberre néz: "Most ugyan holtra kínozom, de később majd mindenért kárpótolom a szerelmemmel."

Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

A legmegátalkodottabb, legmegrögzöttebb gyilkos is tudja, hogy ő gonosztevő, vagyis a lelkiismerete szerint rossznak tartja a cselekedetét, jóllehet egy cseppet sem bánta meg.

A megjavulás legjobb útja-módja: bűnbánattal felidézni a múltat.