Idézetek a viszonzatlanságról
Minden nap és minden helyről hiányzol, mert nélküled nincs "másutt". Ám legeslegjobban akkor hiányzol, mikor ölelsz, mert mintha mást ölelnél.
Nagyon gyakran mi kovácsoljuk a béklyókat, amelyek megkötöznek minket. Saját magunk rabjaivá válunk, és nem vesszük észre, hogy bilincseink nincsenek is hozzákötve megszállottságunk tárgyához.
Ha elküldtél két üzenetet és a másik nem válaszol, lépj tovább, vedd úgy, hogy nem érdekled. Ne feledd: lehetsz okos, csodálatos (...), és megfogadhatod minden tanácsomat, de így sem fog mindenki beléd szeretni. Ettől még ne veszítsd el az önbizalmad, mert mindenki szembesül elutasításokkal. Ha félreteszed az egódat, jót teszel magaddal. Olyan embert érdemelsz, akinek fontos, hogy valóban megismerjen téged.
Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot.
Nagylelkűen felejtsük el azokat, akik nem tudnak szeretni minket!
A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted!
Az emberek mindig arra vágynak, amit nem kaphatnak meg, vagy amit nem kellene megkapniuk.
Mint akire ráomlott a bánya s hiába küldi föl a vészjelet, míg lélegzetét lassanként bezárja palackjába a fojtó rettenet, úgy vergődöm e mély szerelemben. - Bár ez lenne a végső szakadék! - Milyen szép vagy! S e káprázat hiába: csillag leszel - s nem én leszek az ég.
- A szerelem nem csinál bolondot az emberből. - De nem szeretett viszont. - Ebbe sem bolondul bele az ember. - Akkor azt mondd meg (...), meddig fáj még? - Néha örökké.
Nem ismerlek - csak a hibáidat tudom - lekéstelek de annyi mindent lekéstem már hallgatom misztikus szerenádját az ősznek felforgatom a temetőket s ha újra engedélyt kapok hozzád: majd megtanullak.
Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
A szeretet nyüg, teher akkor, ha nem birjuk viszonozni.
Kettőnk között semmilyen kémia sincs; egy periódusos rendszer választ el minket.
Szürke nappalok és szürke nappalik... Hol van a fény, ami bennetek lakik? Itt van a lelkem Pesten, mégis Pécsen hagytam a testem. Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál! Mondd el, miért nem értem mégsem?! Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg, de ugyanúgy harcolok érted!
Nincs a világon szégyenletesebb és megalázóbb dolog, mint a visszautasítás.
Facebook
Pinterest