Idézetek a tudományról
A tudományos megismerés útja (...) jószándékú tévedésekkel van kikövezve.
A modern tudomány kínálta elkápráztató lehetőségek ellenére nyitottságunkat konok kétkedéssel kell fékezni. Sok izgalmas lehetőségről egyszerűen kiderül, hogy helytelen. Az új lehetőségek iránti nyitottságra és a kemény kérdések megfogalmazásának akarására egyaránt szükség van a tudomány előrehaladásához.
Az ember gondolatának, ha a természetet akarja megmagyarázni, olyan tág terjedelműnek kell lennie, amilyen maga a természet.
A mily örömmel tanultam mindig a zenét, a nyelveket, a tankönyveket, kivált a földrajzot és világtörténelmet, épen oly kevéssé érdekelnek a költők képzelt meséi. Azt hiszem: ezek mind agyrémek. Én a tudósokat nagyon becsülöm, mert ők a leghasznosabb ismeretek kincseit buvárolják és osztják szét az emberek között; de a költők! a költők - azt hiszem - csak bolondítják az embereket.
A képzelgőknek semmi sem használ jobban, mint a tudomány. Ennek igaz, kétségbevonhatlan szépsége a legábrándosabb elmét is jobban elfoglalja, mint a kába álmok szines semmisége.
Irodalom és tudomány együtt adja a nemzeti műveltséget.
A köznapi tudatban összefér egymással az ítélet és az előítélet, az empirikus megfigyelés és a fantasztikus elképzelés, a racionalizmus és az irracionalizmus, a tudás és a hit. A tudományos megismerés a mindennapi gondolkodásból kifejlődve megszabadul a "józan ész" előítéleteitől, a régi, hajdan igaz elképzelések maradványaitól, s új eszmék és igazságok felé törekszik.
A tudományos megismerés növekvő információtartalma, valamint bonyolultabbá válása hozza létre az egyik paradox szituációt: az egyes tudós mind többet és többet tud, de a kutatás mind szűkebb és szűkebb szférájában.
Bizonyos jelenségek már akkor is ismertek voltak az emberek számára, mielőtt elméletet gyártottak volna róluk. A tárgyak a gravitáció felfedezése előtt is lefelé estek, és a víz a termodinamikai és az izobár folyamatok megismerése előtt is száz fokon kezdett forrni. Néha azonban a magyarázó elméleti keretnek hosszú utat kell bejárnia, mire elfogadottá válik és használatba kerül.
A tudomány (...) roppant demokratikus dolog: nem attól lesz valakinek igaza, hogy milyen tekintélyes, és mi a beosztása.
Két, egymással ellentétes munkahipotézist képviselő kutató nem vita útján igyekszik dűlőre vinni a dolgot, a vitára legfeljebb álláspontjaik kölcsönös tisztázása céljából kerítenek sort. Nem egymással, hanem a tényekkel néznek farkasszemet, ezek pedig vagy az egyik, vagy a másik hipotézist érvénytelenítik majd - esetleg mindkettőt.
Csakis a tények iránti alázat teszi lehetővé a természettudományok ellentmondásmentes dobozrendszere által felhalmozott tudáskincs kollektív jellegét, valamint azt, hogy oly sok ember dolgozik együtt egy nagy építményen. Ezt az alázatot különös eréllyel kell megkövetelni a filozófiától is, amelytől azt várjuk, hogy képes legyen egy ilyen együttműködés koordinálására és irányának kijelölésére.
A tudósok néha ugyanolyan megszállottan fürkészik a múlt eseményeit, mint a történészek, mert nagyon sok múlhat az előzményeken. Minden kísérlet lényegében párbeszéd valamilyen előző kísérlettel, és minden új teória egy régi elmélet folyománya vagy cáfolata.
A "fontos" kutatások nem feltétlenül "jó" kutatások. Azt a vágyálmot pedig különösképpen el kell utasítanunk, hogy szerencsések leszünk... sokkal valószínűbb, hogy a sok jó szándékú ember rengeteg munkája középszerű eredményekkel zárul.
Mint minden emberi aktivitásnak, a tudománynak is vannak olyan elképzelései, amelyek az adott kultúra és kor szempontjából nem a legtökéletesebbek. De nagy hiba lenne, ha ezeket le akarnánk nyesegetni.
Facebook
Pinterest