Idézetek a tudományról
Van egy nagy pocsolya, ebbe csinálunk két barázdát, ahova bemegy a víz. A két barázda végére odateszünk két műanyaglapot, ezekhez odatesszük egy-egy ujjunkat. Bedobunk a pocsolyába egyszerre két követ, és semmi más információ nem áll rendelkezésünkre, csak az, hogy ez a műanyaglap hogyan nyomkodja az ujjunkat. Nekünk az a feladatunk, hogy megmondjuk, hogy hova esett a kő. Ezeket a bonyolult számításokat kell a hallórendszernek minden pillanatban elvégeznie.
A logika türelmes. Minthogy örök.
Egy félreértés folytán helytelenül tolmácsolt tudományos tétel véghetetlen nagy kárt tehet.
A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze... a legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja... a természettudomány és a vallás tehát nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást.
Intellektusunk megköveteli, hogy a természet törvényei között felismerjük azt a két hatóerőt, amely titok, de minden tudást áthat: a rendet, amelyről a tudományok, s Istent, amelyről a vallások beszélnek.
Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte.
Valahol a világban valami hihetetlen dolog csak arra vár, hogy felfedezzük.
Vallás és a tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja és a vallásos hit megértésére. Akkor világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik.
Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének a koronája.
Barbár, kegyetlen időket élünk. Pont úgy, mintha az őskorban volnánk, csak most van egy csomó "fejlett" eszközünk, ami elfedi a barbarizmust. De az emberek semmit nem fejlődtek az őskor óta, semmit! Egy fikarcnyit se lettünk okosabbak, sőt, a sok kütyünek köszönhetően egyre kevesebbet kell gondolkodni, hiszen minden egyre egyszerűbben megoldható.
A csúcstechnológia téveszméje, hogy figyelmen kívül hagyja az alsóbbrendű megoldások hatékonyságát.
Ha egyszerűsítünk, akkor hamisítunk. (...) Minél közelebb járunk az igazsághoz, annál nagyobb szükségünk van az aprólékosság erényére. Történelemre éppúgy igaz ez, mint a matematikára.
Ha megvizsgálod a világról szerzett tudásunk történetét, egy jól észrevehető mintát találsz. A dolgok természetes magyarázata mindig felváltotta a természetfelettit. Mint egy úthenger. Miért kel fel és megy le a nap? Honnan jön a vihar és a villámok? Miért leszünk betegek? Miért hasonlítunk a szüleinkre? Hogyan jött létre az élővilág komplexitása? És a sort folytathatnám. Ezekre a dolgokra egyszer mind a vallás adott magyarázatot, de ahogy jobban megértettük a világ működését, megtanultuk gondosabban megfigyelni, a valláson alapuló magyarázatokat fizikai ok-okozatra épülő magyarázatok váltották fel. Következetesen. Alaposan. Mint egy úthenger.
Egyszerű szabályokból, ha vég nélkül ismételjük őket, kifogyhatatlan csodák virágoznak ki.
A tudomány szeszélyes menyasszony: éppen akkor mond nemet, amikor a legkevésbé várják tőle.
Facebook
Pinterest