Idézetek a tudományról
Mind tisztában vagyunk azzal az éles megosztottsággal, amit a vallások építenek az emberek között. A tudományban nincs ilyen megosztottság: minden ember együtt imádja a szent igazságot. A tudomány nem ismer nemzeti vagy vallási kötöttségeket, s ily módon hatalmas erőt jelent a békés együttéléshez.
A tudomány nyelve univerzális és nagyszerű erő, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz.
A fajok külön teremtésének tézise közvetlenül csak a leszármazásnak mond ellent. De aki a leszármazást tagadja, annak - láncreakciószerűen - azt is tagadnia kell, hogy a Föld régi, hogy a fizikai kormeghatározási módszerek helyesek, hogy az atomfizika és az elektrodinamika, amelyek révén e műszerek működnek, érvényes.
A természet olyan fantasztikus, hogy nincs szükségünk természetfelettire.
A tudományos haladás kiterjesztette a természet csodáinak tartományát, úgyhogy ma már az atomok legparányibb zugaiban és a legtávolabbi galaxisokban felismerjük (...) a rendet. Ám a tudomány a maga módján meg is indokolta a rendet. Nincs többé szükségünk teológiai magyarázatokra egy hópehely vagy akár az élőlények mivoltának megmagyarázásához. A természeti törvények olyanok, hogy az anyag és energia önmagát képes szervezni a minket körülvevő bonyolult formákba és rendszerekbe.
A tudomány nem magyarázott meg mindent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is alkalmas erre. A teisták mindig kipécézték azt, amire a korabeli tudomány nem tudott feleletet adni, s továbbra is Istenre lehetett hivatkozni. Majdan a tudományos haladással Isten innen is kiszorult. (...) A "hézagok Istene" ingatag hipotézis. Idővel mind kevesebb hézag marad az ilyenek számára.
A tudomány, attól függetlenül, hogy milyen eredményre jut, garantáltan a szabad akarat eltüntetőjeként fog megjelenni, minthogy a tudományos magyarázat nem tudja befogadni azt a fajta rejtélyes, okozatlan okozást, ami az akarat fogalma mögött van. Mit keressenek a tudósok, ha ki akarnák mutatni, hogy van szabad akarat? Valamiféle véletlenszerű idegi eseményt, amit aztán az agy többi része viselkedésindító jellé erősít? Csakhogy egy véletlenszerű esemény semmivel sem illik jobban a szabad akarat gondolatához, mint egy törvényszerű esemény.
Ha bármelyik vallás nyom nélkül eltűnne, és semmi sem maradna fenn belőle, soha többé nem jönne létre ugyanabban a formában. Átvenné valamilyen más nonszensz a helyét, de nem ugyanaz. Ha a tudomány eredményei tűnnének el nyom nélkül, attól azok még igazak maradnának, és később valaki újra felfedezné őket.
Némileg rejtélyes az a tény, hogy a Világegyetem egész anyagtartalma az általános törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Ha a világmindenség valóban véletlen jellegű volna, és tisztán valószínűségi alapon működne, akkor azt várnánk, hogy a fizika törvényei által megfogalmazott szabályszerűségek egy idő után megváltoznának vagy akár meg is szűnnének. Egy olyan világegyetemben, amelyben bármi megtörténhet, akár az is előfordulhatna, hogy a fizika alapvető törvényei egyszerre csak érvényüket veszítik.
A tudósok nem teszik össze vasárnaponként a kezüket és éneklik, hogy "A gravitáció létezik! Tudom, hogy létezik! Hiszek benne! Hiszem teljes szívemből, hogy ami megy fel, fel és fel, annak le, le, le kell jönnie. Ámen!". Ha ezt tennék, tudnánk, hogy egyáltalán nem biztosak az elképzelésükben.
A tudomány a felfedezés filozófiája. Az intelligens tervezettség a tudatlanságé.
Olyasmit csinálni, amit azelőtt még senki, intellektuálisan csábító, akkor is, ha épp nem praktikus.
Ha a tudományos végzettségedre vagy munkádra kell hivatkoznod ahhoz, hogy az emberek higgyenek neked, akkor jobb érvekre van szükséged.
Az Univerzumot senki sem kötelezi arra, hogy érthető legyen.
Az az ember, akinek az igazság kell: tudós; aki szubjektivitásának szabad játékát kívánja biztosítani: író; mit tegyen viszont az az ember, aki e két lehetőség között akar valamit?
Facebook
Pinterest