Paul Davies

Magam a tudósok azon csoportjához tartozom, akik ha nem is osztják a hagyományos vallás tanait, mindazáltal tagadják, hogy a Világegyetem a vak-véletlen céltalan terméke. Tudományos munkásságom során mindinkább arra a felismerésre jutottam, hogy a fizikai valóság olyan bámulatos találékonysággal épül fel, amelyet nem tudok puszta tényként elfogadni. Kell lennie, nekem úgy tetszik, valami mélyebb magyarázatnak.

Egy jó világegyetem akkor is eltervezettnek tűnik számunkra, ha nem az.

A tudományos haladás kiterjesztette a természet csodáinak tartományát, úgyhogy ma már az atomok legparányibb zugaiban és a legtávolabbi galaxisokban felismerjük (...) a rendet. Ám a tudomány a maga módján meg is indokolta a rendet. Nincs többé szükségünk teológiai magyarázatokra egy hópehely vagy akár az élőlények mivoltának megmagyarázásához. A természeti törvények olyanok, hogy az anyag és energia önmagát képes szervezni a minket körülvevő bonyolult formákba és rendszerekbe.

Ha egy gondolatmenet sikeres a tudományban, addig követjük, amíg akadozni nem kezd.

A természet is a matematika nyelvét beszéli. Aki ki van zárva ebből a bűvös birodalomból, nem érheti fel ésszel a természet rendjének jelentőségét, amely oly mélyen belefonódott a fizikai valóság szövetébe.

Nincs még egy olyan tudomány, amely jobban rávilágítana a kétféle művészeti és tudományos világszemlélet közti mély szakadékra, mint éppen a matematika. A kívülálló számára szörnyű szakismeretek különös, idegen tárháza ez, tele baljós szimbólumokkal és tekervényes eljárásokkal, megfejthetetlen nyelv, fekete mágia. A tudós, a matematikus számára ezzel szemben a pontosság és tárgyszerűség biztosítéka.

A természet törvényei kódoltak. A tudósnak az a dolga, hogy "feltörje" ezt a kozmikus kódot, s ezáltal megfejtse a Világegyetem titkait.

Bármely okoskodással is élsz Isten szükségszerűségének bizonyítására, ugyanúgy, mi több, sokkalta egyszerűbben alkalmazhatod a Világegyetemre is.

A tudomány nem magyarázott meg mindent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is alkalmas erre. A teisták mindig kipécézték azt, amire a korabeli tudomány nem tudott feleletet adni, s továbbra is Istenre lehetett hivatkozni. Majdan a tudományos haladással Isten innen is kiszorult. (...) A "hézagok Istene" ingatag hipotézis. Idővel mind kevesebb hézag marad az ilyenek számára.

Sokan úgy képzelik el Istent, mint aki beindítja a Nagy Bummot, majd ölbe tett kézzel, elégedetten szemléli művét. Sajnos ez az elképzelés, legyen mégoly csábító is egyesek számára, nem sokat mond. (...) A természetfeletti teremtés nem lehet egy időben létező oksági sor elindítója, lévén hogy az idő keletkezése maga is része annak, amire magyarázatot keresünk. Ha Istent azért rángatjuk a dologba, hogy magyarázatot adjon a fizikai valóság létezésére, akkor e magyarázat nem lehetséges az ok és okozat ismerős fogalmai szerint.

A tudomány nemes, az embert gazdagító kérdésfeltevési mód, amely segítségünkre van, hogy tárgyilagosan, módszeresen megértsük a világot.

Még a legmegátalkodottabb ateistákban is gyakran megvan a természet tisztelete, szinte vallásos áhítathoz hasonló elragadtatást éreznek mélységei, szépsége és kifinomultsága láttán. A tudósok e tekintetben valójában igen érzelmesek. Tévhit, hogy hideg, kérges szívű, lelketlen alakok.

A tudomány hatalmas segítséget ad a bonyolult világmindenség megértéséhez. A tudomány története bebizonyította, hogy eredményeinek se szeri, se száma, és alig telik el hét újabb előrelépés nélkül. A tudományos módszer vonzereje azonban nem csupán óriási erejének és hatóképességének köszönhető, hanem kérlelhetetlen tisztességének is. Minden új felfedezés, minden elmélet a tudományos világ szigorú ítélőszéke elé kerül. A gyakorlatban persze a tudósok sem angyalok. Néha az adatok zavarosak és bizonytalanok. Néha elismert tudósok azután is fenntartják kétes elméleteiket, miután kollégáik elvetették azokat. Egyik-másik tudós a csalástól sem riad vissza. Ezek azonban csupán eltévelyedések. A nagy egészet tekintve a tudomány megbízható tudást kínál számunkra.