Idézetek a tudományról
Ha a tudomány az igazságot adja nekünk, akkor az erkölcs a jót és helyeset, a politika az igazságosságot, a vallás tartománya pedig az ígéret és várakozás. Fő feladata leküzdeni az elkeseredést és reménytelenséget, válaszul az emberi tragédiákra, a konfliktusokra, a törékeny emberi sors durva, váratlan és megmagyarázhatatlan tényeire. Ilyen interpretáció mellett a vallások nem elsődlegesen igazak, sem pedig jók vagy igazságosak; ha úgy tetszik, inkább emlékeztetők, kísérletet tesznek a bánaton, félelmen, aggodalmon, és megbánáson való túllépésre, gyógyírt kínálnak a fájó szívre, legalábbis nagyon sok - ha nem minden - ember számára.
Véletlen. Minden a véletlenen múlik. Ezt természetesen egyetlen tudós sem vallaná be, de a nagy találmányok többsége úgy jött létre, hogy a felfedező valami egészen más problémát kívánt megoldani.
Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül.
Az igazság az, hogy a guruk és igehirdetők víziói még csak nem is nevezhetők vadaknak. A tudomány eredményeihez képest legalábbis, nem.
Az, hogy valami tudománytalan, nem jelenti, hogy rossz, nincs azzal semmi baj. Éppen csak tudománytalan. (...) Az élet mindennapjaiban, a vidámságban, az érzésekben, az emberi szórakozásokban és foglalatosságokban, az irodalomban és hasonlókban nem szükséges tudományosnak lenni, és arra nincs is okunk. Az embernek ki kell kapcsolódnia, és élveznie kell az életet.
A 17. századot gyakran - és okkal - nevezik a tudomány századának vagy a tudományos forradalom korának, ám az intellektuálisan felvillanyozó időszakban születő elméletek javarészt aprólékos megfigyelések bizonyíthatatlan spekulációkkal vegyülő, zavaros egyvelegéből táplálkoztak.
A kóros szerkezet és működés kutatása az orvoslás sarokköve vagy alapzata, gyakorlatilag mindennek, amit eddig a testünkről tudunk, ez az alapja.
Egyedül a tudomány oldhatja meg az éhezés és a szegénység, a higiénia hiánya és az írástudatlanság, a babona és a kilátástalanságba vezető szokások és tradíciók, a mérhetetlen erőforrások elpocsékolásának problémáit, azt a képtelenséget, hogy egy gazdag országot éhező emberek laknak.
A tudomány olyan tálalása, mintha csupa dal, móka és kacagás volna, a jövő számára halmozza fel a gondokat. Az igazi tudomány igenis lehet nehéz (no jó, a pozitívabb kicsengés kedvéért mondjuk úgy, hogy tartalmaz kihívásokat), de, akárcsak a klasszikus irodalom vagy a hegedülés, megéri a fáradságot. Ha azzal az ígérettel csábítjuk a gyerekeket a tudományra vagy másmilyen érdemleges elfoglaltságra, hogy könnyű és szórakoztató, mihez fognak kezdeni, amikor végül szembesülnek a valósággal?
A misztikus elégedetten sütkérezik a csodában és örömét leli a rejtélyben, amit nem arra "szántak", hogy megértsük. Ugyanezt a bámulatot érzi a tudós, ez azonban nem elandalítja, hanem nyugtalanítja; felismeri a mély értelmű rejtélyt, majd hozzáteszi: "De már dolgozunk rajta!"
A költők azok, akik a legavatottabban művelik az áttörést a megszokás közönyén. Ez a mesterségük. Ám túlságosan sok költő túlságosan sokáig nem vett tudomást az ihlet azon aranybányájáról, melyet a tudomány kínál.
Mérhetetlen áldásban részesültünk. Kiváltságosak vagyunk, és nem csak abban a tekintetben, hogy örömünket leljük a bolygónkban; lehetőséget kaptunk annak megértésére, miért van nyitva a szemünk, és miért látja abban a rövid időszakban, mielőtt örökre lezárulna, éppen azt, ami elé tárul. Úgy vélem, ebben rejlik a válasz azoknak a korlátolt gondolkodású zsugoriaknak, akik mindegyre azt firtatják, mi a tudomány haszna.
A tudomány a legmagasabb rendű költészet ihletője.
A tudomány adhatja meg az emberi lélek egyik legfelemelőbb élményét, a lenyűgöző csoda érzését. Ez a mélységes esztétikai gyönyörűség semmivel sem alacsonyabb rendű annál az elragadtatásnál, mint amit a zene és a költészet vált ki. Pontosan az ilyesmi avatja méltóvá és érdemessé az életet, méghozzá jóval hatékonyabban, mint ahogy véges mivoltáról győzne meg.
A kozmosz végső sorsát illetően vélhetően valóban nem találunk semmiféle célt, de ugyan milyen összefüggésben állnak életünk kilátásai a kozmosz végső sorsával? Természetesen semmilyenben.
Facebook
Pinterest