Idézetek a tudományról
Napjainkban a természettudomány óriás léptekkel halad előre. Egyre boldogabb, gazdagabb életet teremt az emberi tudás alkalmazása. Általános műveltségünkben egyre nagyobb részt kér a természettudományos műveltség. Nagy számban jelennek meg kitűnő ismeretterjesztő művek. De gyökértelen az írás, a szó nyomán szerzett tudás, ha hiányzik az alap: a szemlélet, a tapasztalat.
Azokban a hasonlatokban tárjuk fel önmagunkat, amelyeket a Világmindenség miniatürizált ábrázolására választottunk.
A világot nem szabad a megértés határai közé beszorítani - miként az eddig az emberiség gyakorlata volt -, hanem a megértés korlátait kell kitágítani, hogy befogadhassuk a világnak a kutatás során feltáruló képét.
Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt.
A tudós gondolkodásával a valóság szolgája, amikor alkalmazkodik hozzá, a művész a valóság ura, amikor fantáziájával parancsol neki.
Ha valaki csak azt veszi észre, amit vár, és mindentől eltekint, ami váratlan, mondván, hogy az biztosan "rossz", soha nem fog felfedezésre jutni!
Egyes természeti jelenségek, melyek bizonyos szinten komplexnek tűnnek, pusztán olyan egyszerű számítási mechanizmusok eredményei, melyek lényegében nem mások, mint működő sejtautomaták.
Bármit létrehozhatunk, amit csak akarunk. Ezt a birodalmat második Édenkertként kaptuk. Isten megalkotott minket önmaga képére, most pedig rendelkezésünkre bocsátotta az eszközöket és a tudást, amellyel átformálhatjuk magunkat.
A magyar középfokú oktatás, de jelentős mértékben a felsőoktatás is "információátadásra" rendezkedett be: arra, hogy egy-egy diszciplína bemutatásakor (...) csak olyasmiről beszéljen, ami megoldott, ami "biztosan" tudható, és hallgasson a nyitott, a megoldatlan kérdésekről. Holott a jó tudóst nem a kerek és zárt tudás, hanem a problémaérzékenység, az evidenciákra való rákérdezés bátorsága jellemzi. A tudomány valódi szépségeit ugyanis csak akkor látja meg egy fiatal, amikor már "benne van" - és ösztönzést kap erre a bekapcsolódásra, amikor azt érzékeli, hogy tele vagyunk olyan kérdésekkel, amelyeknek megoldása az új generációkra vár.
Egy számítógépet akkor nevezhetünk intelligensnek, ha át tud verni egy embert, hogy őt is embernek higgye.
Kutatónak lenni azt is jelenti, hogy te vagy az első, aki megért valamit. Ez egy fantasztikus érzés, amit ha soha nem éreztél, nehéz megérteni.
A természetben érzékelhető rend nagy részének a hátterében láthatatlan rendezetlenség áll, ezért csak a véletlenszerűség szabályain keresztül érthető meg.
Az egyszerű trükkökkel szemben a technológia nem veszíti el transzcendens erejét, amikor felfedik titkait.
A nagy felfedezések magvai minduntalan körülöttünk keringenek, de csak azokban képesek gyökeret ereszteni, akik elméjüket megfelelően előkészítették befogadásukra.
Ha kutatóként a tudományos nézeteidet próbára tevő kérdésre az az első reakciód, hogy "Mit gondol róla X?" vagy hogy "Hogy lehet ilyet mondani? Mindenki jól tudja, hogy...", akkor fennáll a veszély, hogy többé nem vagy kutató.