Idézetek a tudásról
Az alkotó ember előtt végtelen a tér. De ha tudásunkat nem is használjuk fel feltétlenül újabb alkotásra, akkor is minden ismeret még gyönyörűbbé teszi előttünk a világot.
Nincsen sivárabb, agy-szárítóbb munkálkodás, mint mikor az ember állandóan okos.
Van, hogy a tudás ösvényén való haladás önmagában és önmagától is kellemes, különösen, ha egy izgalmas labirintusokkal teli út végén önmagunkra találunk.
Az ember nem attól lesz okos, hogy mindenre tudja a helyes választ. Attól lesz okos, hogy mindig a helyes kérdéseket teszi föl.
Sokszor megesik ez: a büszke férfi ész megakad, megfeneklik; s a kátyúba süllyedt szekeret azután csak úgy lehet szárazra vontatni, hogy segélyfogatot akasztunk elébe: az asszonyi furfangot.
Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.
Én csak azt látom (...), hogy nemcsak akkor lát az ember, ha lát, hanem tudva mindennél többet lát.
Senki sem tud önmaga intellektuális határai fölé ugrani, a redukcióra több a remény.
Az egyik ember tudja, amit beszél, a másik ember beszél, amit tud.
A legnagyobb bolondok gyakran okosabbak azoknál, akik kinevetik őket.
A tudás fegyver (...). Jól szereld fel magad, mielőtt csatába vágtatnál!
Az okosnak sok út kínálkozik, az ostobának meg csak a börtön, s a koldustarisznya.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Alkossa meg a gyermek a tudást, ne készen kapja! A kész tudás szükségtelenné teszi, hogy végigjárja és megtanulja a tudás megszerzésének útját. Minél többféle utat járhat végig a gyermek, annál valószínűbb, hogy megtalálja, milyen területen, hogyan tud a leghatékonyabb lenni.
Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a "belátásból" fakadó tudás az igazi.
Még a bolondnak is kell hogy meglegyen a maga esze.