Idézetek a tudásról
Amiről túl sokat tudunk, az nagyon bennünk él, és valamiképpen eggyé válik velünk.
Mi fej nélkül se tudunk elrendezni semmit, jóllehet a fejünk akadályoz a legjobban, hogy bármit is megértsünk.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha elég bátor vagy hozzá, tiéd lehet a (...) tudás. Tiéd lehet, csak aztán vigyázz, mihez kezdesz vele!
Sokat gondolkozom, de semmire nem találok választ. Minden kérdés végén újabb és újabb kérdések tolonganak. Ebből következik, hogy mit sem tudok.
Boldog vagyok, ha azt, amit nálam bölcsebbektől, meg a magam erejéből nyertem, átadhatom másoknak. Jussanak ők tovább annál, ahol én vagyok.
Nem jó az, ha valakinek sok ideje van a gondolkozásra és kevés esze.
Fiatalok voltunk és azt hittük, ha sokat tanulunk, megnyílik előttünk minden titkok ajtaja...
Feleolyan izgalmas sem lenne, ha mindent ismernénk, nem? Akkor nem maradna tere a képzeletnek.
Add a te szívedet a tudománynak és úgy szeresd azt, mint tulajdon édesanyádat; mivel nincs drágább dolog a tudásnál.
Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót ahhoz, hogy tudjuk, miképp az számunkra zárva vagyon.
A gondolkodás az egyetlen, amivel minden problémát meg lehet oldani.
A tudásnak elvi határai nincsenek, és annak nem is szabad korlátokat szabni.
Kételkedni, vizsgálódni, fontolni, tanulni kell annak, aki meg akar világosodni. Ó, de hogy eressze magát ezen értelem nagy munkáira az eltunyult, megkeményedett és örök halálos álomba borult értelem?
A féltudósság veszedelmesebb a csupa tiszta ostobaságnál. A makacs és megátalkodott szív, a negédes magamegbízás az ilyeneknél fészkelte meg magát.
Az emberi értelem egyik legfőbb képessége és funkciója mindenkor az volt, és különösen vonatkozik ez a tudományos értelemre, hogy feltárja a természetes folyamatok mögött rejlő ok-okozati összefüggéseket, és ennek segítségével előre jelezzen jövőbeli eseményeket.