Idézetek a tudásról
Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet.
A puszta ész hatalma rettentő lelki ínséget hoz majd.
Amit én tanítok nektek, az a matematika világának épp csak az előszobája. Ha az ember még azt sem tudja, hogy az hol van, sosem fog tudni bemenni. Természetesen, aki nem akar, nem kell belépnie. Én azért vizsgáztatok, hogy megnézzem, legalább a bejárat környékét megtaláljátok-e, ha úgy adódik.
Hasznosabb néhány bölcs tanítást ismerni, amely mindig javadra válhatik, mint sok dolgot tanulni, amely mit sem használ.
A tudomány nagyon távol van attól, hogy a tudás tökéletes eszköze legyen. De a legjobb, amivel ténylegesen rendelkezhetünk.
Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.
A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
Aki makacsul kitart tévedhetetlensége mellett, bizton számíthat rá, hogy elmaradhatatlan kísérője lesz a gyakran súlyos, mélyreható tévedés. De már minimális önismeret is lényeges javulást idézhet elő - azon az áron, hogy időnként szemrehányásokat kell tennünk magunknak.
Nem tudni mit sem ér, fél tudás keveset ér. (...) Az egész tudás azonban fél tudás, mert újabb kérdésekkel ostromolja az elmét.
A távcső mellett és egyéb úton szerzett szellemi örömök olyan kincsek, amelyek csak akkor maradhatnak meg, ha szétosztjuk. És ahányszor szétosztjuk, annyiszorosára nő bennünk ennek a szellemi örömnek a nagysága! (...) Minden szellemi örömünk megavasodik, megsavanyodik, ha önmagunknak akarjuk megtartani!
A memóriánk az egyetlen fegyver, amit magunkkal viszünk, bármerre is megyünk.
A szerzett tapasztalás, tudás mindig segít, akár jó, akár rossz. (...) Csak a jó és a rossz egybevetésével, a jó kiválasztásával lehet megtudni, mikor mi a jó!
A józan ész nem magától értetődő. Aki tagadja, azt nem lehet meggyőzni vele.
Időnként elérkezik egy-egy pillanat, amikor valamely új ötlet vagy benyomás hatására az emberi elme kitágul, és soha többé nem zsugorodik vissza előző méreteire.
Amikor az emberek készek voltak megkérdőjelezni a vallásnak azt a tanítását, hogy a Föld az univerzum középpontja, miért kellett volna továbbra is elhinniük a vallási vezetőknek, hogy az uralkodók Isten felkentjei?