Idézetek a tudásról
Többet ér elégedetlen Szókratésznek lenni, mint elégedett disznónak.
Először is hallgatni kell - kiiktatni a közönséget és megítélni tudni önmagunkat. Figyelmes testkultúra és figyelmes tudatos élet egyensúlya. Felhagyni a nagyravágyással és a kettős - a pénz alóli, és hívságaink, gyávaságaink alóli - felszabadulás munkájának szentelni magunkat. Fegyelemben élni. (...) Fel kell számolni minden előző állapotot, és erőinket először abba kell fektetni, hogy semmit ne felejtsünk el, majd hogy türelmesen tanuljunk. Ezen az áron az esélyünk egy a tízhez, hogy megmenekülünk a legrútabb, a legnyomasztóbb sorstól: a munkába járó ember sorsától.
A tudatlanság hoz káoszt, nem a tudás.
A lélektant is megtanultuk A származásunk nyílt titok Kereskedőket köti boltjuk, Szám rabjai a csillagok. Mit tudni kell betéve tudjuk És mégsem lettünk boldogok.
Van különbség a tudás és a megtapasztalás között.
Az a bölcs, aki tudja, mit tud, és tudja, mit nem akar.
A tudás hatalom. (...) A hatalom nem gonosz dolog önmagában véve. Ahogyan a tudás sem az.
A képességünk, hogy megismerhetjük önmagunkat és a világot is, tesz valóban emberré bennünket.
Az entellektüel feladata: konokul hirdetni az igazságot, a tömeg igazságát, akár van tömeg a közelben, akár nincs. A jövőhöz beszélni, bármilyen gúnyosan szól közbe a jelen. Vállalni - szükség esetén - a legnehezebbet, az egyoldalú szolidaritást.
Amikor az ember úgy igazából tud valamit, az kiállja az idő próbáját
Tudod te, fiam, hogy mily kevés értelemmel uralják a világot?
Amikor a tudós nem ismeri a választ a kérdésére, akkor tudatlan. Ha már megsejti, hogy mi lehet az eredmény, olyankor bizonytalan. És amikor már teljesen, sőt fenemód biztos abban, hogy mi lesz az eredmény, akkor is van benne némi kétely.
Hihetjük azt, tudunk valamit, de a tudományos vizsgálódásra hárul, hogy megerősítse vagy elutasítsa hagyományos megérzéseinket.
Elméd egy szerszám, amit úgy és arra használsz, ahogy és amire akarod.
Mire való a tudat, ha mindaz, aminek tudatában lehet, a tudatlanság?