Idézetek a tudásról
A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit.
A tudás nem csupán az emberek létének megjavítására használható, de félelemkeltésre és meghökkentésre is.
Az ösztön sosem helyettesítheti a tudást, de remekül kiegészíti.
Mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
Egyes dolgokat sohasem "ismerhetünk" meg biztosan és teljes pontossággal. Tudásunk nagy része mindig bizonytalanságnak lesz alárendelve. Csak valószínűségeket ismerhetünk meg.
Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentin kívül, ami a koponyádban van.
Egy okos ember többet tanulhat az ellenségeitől, mint egy bolond a barátaitól.
Az emberiség története a világosság szüntelen harca a sötétség ellen. Ezért értelmetlen gondolkodnunk azon a kérdésen, minő hasznunk van a tudásból. Az ember igényli a tudást, s ha elveszíti ezt a kívánságát, megszűnik embernek lenni.
Az ötlet olyan, mint a náthabacilus: előbb vagy utóbb átragad valakire.
Én soha nem találgatok. Ez utálatos szokás, amely megrontja a logikus gondolkozást.
A tudásvágy, a kíváncsiság, az érdeklődés, a hajlam eredeti természetünk fölfedezésére, az értelmes, szép és örömteli élet vágya, mind természeti hajtóerőkként élnek bennünk.
Ha tudsz valamit, és nem cselekszel, az annyi, mintha nem tudnád. Van ugyanis egy kínai bölcsesség: "aki tud és nem cselekszik, az nem tud".
A Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét csak az ismeri fel, aki abban a végtelen könyvben, ami a természet, igyekszik megérteni az Ő gondolatait. Egyébként minden, amit az emberek tudnak, vagy mondanak róla, csak üres, hiú szóbeszédnek tűnik.
A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.
Ha az ember nem érti, mit jelent valami, az rendszerint attól van, hogy rossz oldaláról nézi a dolgokat, kivéve, persze, ha túl keveset tud.