Idézetek a tudásról
Mi, akik emberek vagyunk, természetes tudással, tehetséggel és ügyességgel a teremtő Isten elrejtett titkaiból felismerni semmit sem tudunk.
A lángeszű emberek hajlamosak az őrültségre. Ez bizonyos. De azért mégsem elég agyalágyultnak lenni ahhoz, hogy valaki jól gondolkozzék.
Akik beszélnek, nem tudnak; akik tudnak, nem beszélnek.
Mit ér az ész, a szellemi kiválóság, a Parnasszus magasa az ősi ösztönök és a test démonainak támadásával szemben?
Jobb, ha olyan ostobák vagyunk, mint a többiek, mintsem hogy olyan okosak legyünk, mint senki más.
Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.
Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!
Közülünk senki sem akadt, aki eléggé tájékozott lett volna, hogy cáfolni merészelje a főnök elméletét.
Amit ma ismeretnek nevezünk, az nem egyéb, mint a lelkünkön kívül lévő világ ismerete, és jelenlegi tudományunk megismerésének eszköze "objektív".
Csak az agyunk volt fejlett! Túl okosak voltunk, túl értelmesek, már mindent tudtunk... csak élni és szeretni nem!
Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindent tudsz. Győzd meg őket arról, hogy igazuk van – hiszen mindannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy elhisszük-e.
Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz, ki mennyit képes, csak annyit tanul. Ki kellő percben tetterős, csupán az boldogul.
Boldogok, kik még hiszik, hogy a tudás a zűrzavart apasztja! Mit nem tudunk, az szükségeltetik, amit tudunk, annak mi haszna?
Csupán a legbölcsebb és a legostobább ember nem tud megváltozni.
Minden veszély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.