Idézetek a tudásról
Értelmünk gyakorlati használata során a felejtés épp oly fontos, mint az emlékezés.
Hogy képesek vagyunk valami nálunk többet elképzelni, feltételezni, helyet adni neki magunkban, ily módon szüntelen tágasabbá tenni a lelkünket, az eszünket, a képzeletünket: ez a lehetőség, én azt hiszem, hatalmas ígéret.
Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben.
Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.
Félművelt vagyok, mint az emberek kilencven százaléka ebben az országban. A semminél egy kicsivel többet tudok arról, ami a mindennél egy kicsivel kevesebb.
Más dolog valakinek megmutatni, hogy téved, és megint más az igazság birtokába juttatni.
A műveltség része a tett is, nem pusztán a tudás.
Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság.
A tévedés nem a tudás hiányossága, hanem a megítélésünk helytelensége.
A félelem nem más, mint a tudás hiánya.
Rájöttem, hogy nem én magam vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény - az igazság, a megértés, a tudás - létezik, és sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm.
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek.
Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet. Ő teremtett meg, de most mit kezdjen veled? Mi mást is tehetsz? Amit tudsz, az ma még elég lehet, De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett.
A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét.
Facebook
Pinterest