Idézetek a szeretetről
A szív nem olyan, mint egy doboz. Sosem telik be, hanem folyamatosan nő, hogy még több szeretetet tudjon befogadni.
A szeretetnek nem feltétele a szenvedés.
Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!
Nagy igazság, hogy akinek a kapzsiság előbbre való a szeretetnél, az szomorú és nyomorúságos életet él. De akiknek fontosabb a szeretet, mindig meglátják a szivárványt.
Azt hiszed, ha erősen átölelsz valakit, akkor közelebb hozod magadhoz. Azt hiszed, olyan erősen tudod szorítani, hogy még akkor is érzed magadon, ahogy neked nyomódott, amikor kibontakozol az ölelésből.
A szív számára egyetlen racionalitás létezik: a szeretet. Miért ne szerethetnélek úgy és annyira, ahogy és amennyire ő diktálja? Hiszen úgyis annyit veszel el belőle, amennyit szeretnél, amennyi neked jó. Ahogy a forrásból is folyamatosan ömlik a víz, és annyit iszol belőle, amennyi éppen kell. Ami éppen felüdít, oltja szomjadat, de nem terhel meg. És szívem forrásából is bőséges szeretet árad. Ha bármikor szükséged van rá, ülj le partjára, és igyál belőle. A tiéd.
Ha (...) az ember szeret valakit, mármint ha igazán szereti, akkor úgy fogadja el, ahogy van. És nem akarja megváltoztatni. Akkor viszi az egész csomagot.
A ragaszkodást nem lehet elzárni, mint egy csapot. Főleg, ha az ember gyerekéről van szó.
"A szép lány és a szörny" fontos tanítása úgy szól, hogy szeretni valamit már akkor kell, MIELŐTT az szeretetre méltó.
Sosem gondolkodott azon, hogy szereti-e őket. Evidens volt - szereti. Elvégre a gyerekek szeretik a szüleiket. Szülei nem ittak, nem dohányoztak, kis fizetésért teljes munkaidőben dolgoztak, mindig figyelembe vették fiuk álláspontját - azért éltek, hogy... élhessen.
Amit keresek, olyan szeretet, Amiben nem kell játszani szerepet. A szó elszáll, az emlék megmarad; Teremtsél világot önmagad.
Jó imát mond, ki jól szeret embert, madárt, vadat.
Ilyen egyszerű lenne? A szeretet talán nem a nagylelkű gesztusok és üres ígéretek sora, amiket úgyis megszegünk, hanem a megbocsátás papírszalagja - morzsánkként szétszórt emlékek, amelyek visszavezetnek ahhoz, aki csak ránk vár?
Mi másról szól az emberi élet a maga meztelenségében, mint a reményről? Mi másról, mint a szeretetről, amit az emberek, a világ legszerencsétlenebbje is, a legmeggyötörtebbek is, nyújtani képesek egymásnak?
Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.
Facebook
Pinterest