Idézetek a szeretetről
A szerencse azé lesz, akinek erős a keze. De az élet teljességéhez ez kevés. Szeretnünk kell egymást, a testvért is, nemcsak önmagunkat.
Az élet minden rejtett kincsét nekünk magunknak kell felfedeznünk... és a lét egyik legnagyobb kincse a szeretet.
Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet művészet (...), erre neked magadnak kell rájönnöd.
Azért létezünk, hogy szeressenek és szeressünk, mert számunkra a szeretet az egyetlen dolog, amely rendet, jelentést és fényt hoz a létezésbe. Ez biztosan így van, különben vajon milyen célt szolgálna az emberi lét?
A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.
Csak egymásra számíthatunk. Csak az itt és most van, csak most tudlak megölelni, ettől gyönyörű ma az életem.
A legősibb és legerősebb szeretet az élet szeretete.
Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?
Bárcsak lehetséges volna úgy hanyatlani egy nő karjaiba, hogy ne kerüljünk a kezébe!
Túl sokan hagytak cserben. Már nem érdekel a szeretet. Másoktól nem. Magam szívesen szeretek. Talán ez önzés.
Az emberek belebetegszenek abba, ha senkinek sem fontosak.
Minden anya szereti a gyerekét. Tudjuk. De az anyai szeretet olyan, mint az időjárás. Mindig ott van, de csak akkor vesszük észre, amikor változik.
Tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben? Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben. Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt.
Rengeteg szeretetet kapok a közönségtől. A színész a lelkével dolgozik, kell a kedvességük, mint egy falat kenyér.
A szeretet olyan erő, amely megmagyarázhatatlan, nem lehet kémiai folyamatra lebontani. Ez a jelzőfény, mely hazavezet minket, amikor magunk vagyunk. És a fény, amely rávilágít veszteségünkre. Hiánya megfoszt minket minden széptől, ahogy az öröm élvezetétől is. Ettől éjszakáink sötétebbek, míg napjaink borúsabbak lesznek. Ha szeretünk valakit, nem számít, mennyire ártalmas, szomorú vagy szörnyű is az, abba kapaszkodunk. Ez ad erőt nekünk. Összetart bennünket. Belőlünk táplálkozik, s mi pedig belőle. A szeretet a mi áldásunk, s egyben a vesztünk is.
Facebook
Pinterest