Idézetek a szeretetről
Semmi nem fontosabb, mint hogy adni tudjuk abból, ami a Szeretet tükröződése az életünkben. Ez az igazi egyetemes nyelv.
Ha szeretünk valakit, mindenre föl kell készülnünk. Mert a szeretet olyan, mint a kaleidoszkóp, amivel gyerekkorunkban játszottunk. Állandó mozgásban van, és soha nem ismétli önmagát. Aki ezt nem érti meg, az arra van kárhoztatva, hogy olyasmiért szenvedjen, aminek éppen hogy boldoggá kellene tenni minket.
Azt akarjuk, hogy a párunk örökké pontosan ugyanaz az ember maradjon, akivel az oltár előtt álltunk és jegygyűrűt cseréltünk. Mintha meg tudnánk állítani az időt. Nem tudjuk. Nem is kell. A bölcsesség és a tapasztalat nem változtatja meg az embert. Az idő nem változtatja meg az embert. Az egyetlen dolog, ami megváltoztat: a szeretet.
Aki bőségesen szeret, az bőségesen él.
Miért akarunk örökké élni? Mert szeretnénk még egy napot együtt tölteni azzal, akit szeretünk. Mert szeretnénk még együtt lenni azzal az emberrel, aki megérdemli a szeretetünket, és aki úgy szeret minket, ahogy szerintünk megérdemeljük. Mert élni nem más, mint szeretni. Még ha csak egy háziállatot - például egy kutyát - szeretünk is, az is elegendő lehet, hogy igazolja egy ember életét. Ha ez a szeretetszál nem fűzné az élethez, okafogyottá válna a létezése.
Az élet nem hosszú vakáció, hanem állandó tanulás. És a legfontosabb lecke: megtanulni szeretni.
A szeretet az egyetlen, ami téren és időn átível.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.
Ha az ember szeret valakit, akkor tiszteli is. A társává fogadja és biztonságban akarja tudni.
Szeresd felebarátodat, tudván, hogy felebarátod nagyon meg fogja nehezíteni számodra ennek az elvnek a betartását.
A szeretet hitet fakaszt és reményt szül.
A szeretet az egyetlen erő a földön, amelynek bizonyíthatóan semmi előzménye... Nincs alapja. Így hát nem is fogy ki. Hova nyúlunk önmagunkban, amikor úgy döntünk, hogy ezt a pasast, illetve ezt a csajszit minden határon túl elviseljük? E nagylelkűségünkkel megajándékoztuk őt valamivel: a megértésünkkel, illetve azt megelőzően a figyelmünkkel. Így ő most már nem teljesen meztelen. A szeretetünket adtuk neki, azzal ruháztuk fel. Ez a szeretet hatalma: osztogatással gazdagodunk, és sosem egyedül.
Sokan, az emberiség nagyobb része szeretethiányos. Azok beszélnek róla legtöbbet, követelik meg a szeretet jelenlétét, akik a legkevésbé tudják, hogy mi az. A szeretet nem érzelmi ömlengés, önostorozás vagy igehirdetés, hanem áldozat: figyelmet áldozunk a másikra. Ez a figyelem teljes. Ezt jelenti például a kifejezés: hallgatlak, a tiéd vagyok.
A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. Valójában az tartja melletted a másikat, ugyanis a külsőségek csak ideiglenesen elégíthetnek ki, míg a tiszta szeretet akár egy életen át elég lehet.
A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele.
Facebook
Pinterest