Idézetek a szeretetről
Bhagavad-gítá mondá: nekem egyforma minden élő; nem gyűlölök, nem szeretek. De akik állhatatos szeretettel tisztelnek, azok énbennem vannak, és én őbennük vagyok.
Ó, jaj annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett! A halál megfosztja mindettől. Igyekezzetek lelket szeretni: azt majd újra megtaláljátok.
A jövő sokkal inkább a szív ügye, mint az értelemé. Szeretni: íme az egyetlen érzelem, amely magáévá tehet és betöltheti az örökkévalóságot. A végtelennek szüksége van arra, ami kimeríthetetlen.
A szeretet abban mérhető és érzékelhető, hogy mennyire vagyunk képesek együtt járni az utunkat, s mennyire tudjuk együtt élvezni minden egyes lépését, bár a megpróbáltatás is része lehet.
Muszáj olykor azt éreznünk, hogy szükség van ránk. Azokat szeretjük, akik bennünket akarnak.
Semmi sem könnyebb, mint szeretni - semmi sem nehezebb, mint szeretni!
Szeretni olyan, mint kártyákból várat építeni, vagy sakkot játszani, egy menetet. Egy rossz szó vagy hebrencs mozdulat, és elölről kezdheted, mit balgaságod tönkretett.
A szeretet csak ilyen lehet, apróságokból épül fel, részecskékből, valami nevetséges és ostoba dologból, a lépcsőházból, ahol először csókolóztál, az udvarból, ahol először verekedtél, a munkából, amit választottál magadnak.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.
A szeretet örökké él, nincs kezdete, nincs vége... a szeretet révén ismeri meg az ember az Istent és emelkedik fel az égig.
Elég nekem a szeretet, mert a szeretet egyformán magába öleli az embereket és az Istent, az életet és a halált. A nagy szeretet itt van, ebben a kis szobában... minden pillanatban belélegzem... bennem van, meg a külső világban, a mindenség egész végtelenjében... aki ezt nem érzi, az nem él igazán; aki érzi, az örökkévalóságban él... az ember, szeretettel a lelkében, átlépheti a halál küszöbét, mert a szeretet odaát is uralkodik, mindenütt, valamennyi létező és nemlétező világban.
Azt mondják, az ember életében csupán egy "igazi" szerelem van. Szerintem viszont ez nem igaz. Legalább négy van. Először beleszeretünk a barátunkba, hogy megtanuljuk, milyen finom is a határvonal a barátság és a férfi-nő kapcsolat között. Aztán beleszeretünk az ellenségünkbe, hogy rájöjjünk, az ellentétek csupán vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Aztán beleszeretünk a tökéletesbe, hogy egy életre megtanuljuk: nem létezik tökéletes. S csak ezután leszünk boldogok valakivel, akit már címkék nélkül leszünk képesek szeretni. Csak úgy, önmagáért.
A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Felszabadítja a szeretett személyt arra, hogy valódi és hiteles legyen. A feltételes szeretet viszont az állandó alkalmazkodás kényszerpályájára szorítja a szeretett személyt.
Soha nincs késő, hogy kifejezzük a szeretetünket.
Még ma sem vagyok képes szeretetet koldulni. Véleményem szerint, ha valaki nem adja önszántából, semmit sem ér.
Facebook
Pinterest