Idézetek az örömről
Minden emberi öröm szegény, van bennünk valaki, aki olykor keserű szánalmat olt belénk önmagunk iránt.
Annak, aki a művészetet önmagáért kedveli, sokszor a legkevésbé fontos vagy legszerényebb művészi megnyilatkozások szerzik a legnagyobb örömet.
A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. (...) Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.
- Semmit nem lehet utoljára hagyni (...), nem szabad kapkodni, mert akkor éppen a lényeg vész el. - Mi a lényeg, nagyi? (...) - Mi? Hát az öröm. Örülni minden percnek, amit az ember a készülődéssel tölt el.
Ha türelmetlen vagy, mindig elrontod az örömödet. Ha valamit szeretnél, legyen öröm a várakozás is. (...) Semmi sem történik előbb, mint ahogy eljön az ideje.
Az öröm a jel, hogy közel van valaki a világossághoz.
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.
Emberfeletti próba, míg embertelen kínokból az emberi öröm megterem.
Bánj nagylelkűen a bókokkal, amikor kijárnak, és az öröm, amit okozol, duplán megtérül.
A ritka örömöket csak mértékkel szabad élvezni.
Az emberi elme útja nem örömről örömre, hanem reményről reményre vezet.
A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm, mint a naptól szikkadt talajnak a harmat: szív és föld mohón issza be a jótékony cseppeket, de külsejük nem árul el semmit.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk.
Christopher Johnson McCandless
Ha nincs öröm, csak keresni kell: Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról, Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról.
A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltűnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó.
Facebook
Pinterest