Idézetek az örömről
Tudok nem vágyni Elérhetetlenekre: tudok örülni.
A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.
Mindig nagy öröm csodálni azokat, akiket szeretünk.
Még a legborúsabb napon is fel szokott csillanni egy-egy kósza napsugár, és ritkán akad olyan komor napunk, amelyen ne érne valami apró öröm is minket.
Úgy vettem észre, hogy az ember szinte bármiben örömét tudja lelni, ha nagyon erősen elhatározza, hogy márpedig így lesz.
Mi öröm is van abban, hogy az ember egész életében csak úgy elmegy minden mellett, semmiből ki nem veszi a részét?
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem.
A buli megszervezése néha sokkal szórakoztatóbb, sokkal élvezetesebb, mint a mulatság.
Mi haszna a nagy örömnek, ha nem oszthatja meg azzal, aki a legkedvesebb neki a világon? Kimondhatatlan fájdalom az egyedül érzett öröm.
Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.
A barátság, bizony, csak akkor az igazi, amikor két barát, noha tán szót sem váltanak egymással, örömét leli mégis az együttlétben.
Az ember az embernek legfőbb ellensége... Nincs oly tiszta öröm, melyet keserűvé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmásszák undok lábaikkal, és csúf mérgeikkel béköpik.
Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hűvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm.
A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.
A szeretet tiszta öröme a viszonzástól függetlenül adott szeretetből fakad.
Facebook
Pinterest