Idézetek az örömről
Ahhoz túl rövid az élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljaidat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!
Vannak rossz napok. De vannak jó napok is: vacsorapartik, képzőművészeti galériák, nyaralások, és napfényes, fetrengve röhögő boldogság. Megférhet egymás mellett a kettő. És meg is férnek egymás mellett.
A túlélés remek dolog (...), de még frankóbb, ha van valaki, akivel el lehet csámcsogni rajta. Mi értelme a megmaradásnak, ha aztán nem örülhet az ember annak, hogy jobban felkészült és okosabb volt, mint bárki más?
Az öröm sosem tart örökké.
Az örömöt az arcon lévő izmok mozgása jelzi. De kizárólag a lelkünket elárasztó érzelmek képesek rá, hogy előidézék azt.
Csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.
Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak.
Az ember nem bánja meg azt, ami jó.
A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.
Nincs nagyobb öröm, mint a sport öröm.
Tovább tart az elvirágzás, mint maga a virág. Így van minden örömmel e világon.
Az élet megtanít még nagyobb fájdalmakra is, de vajon megérlel-e tisztább örömekre?
Az élet fájdalmai önmagukban még nem kétségbeejtők, ha időnként felváltják őket az örömök. Az élet tulajdonképpen úgy szép, ha egyforma erővel éljük át minden fájdalmát és minden örömét.
Kaját mindenhol lehet kapni, de jókedvet nem, pedig az a legértékesebb, nem lehet nélküle élni!
Az igazi örömöt csak azok tapasztalhatják meg, akik a saját boldogságuknál és személyes érdeküknél nagyobb dolognak szentelték életüket.